Miért mindig az enyém?

Már korábban is töprengtem azon magamban, hogy ha elfelejtődik egy nyomtatás, miért mindig az enyém az? Ha választ várok egy levélre, miért mindig az enyém marad utoljára, vagy épp jön a mese, hogy "jaj, olyan sok volt a levél, a tiedet már nem láttam / nem volt időm megválaszolni"? Ha moziba foglalok helyet, közel sem biztos, hogy meg is lesz. Vagy ha kérek valakitől valamit, valószínű nem elég egyszer kérnem, mert minden más fontosabb, sürgősebb, mint az én kérésem.

Fordítva viszont már más a helyzet. Ha mondjuk tőlem kérnek valamit, az azonnal legyen meg. Mi az, hogy még nincs kész? Pedig már tegnap kértem!

Ez az egész így nem kicsit gáz.

A hiba sokmindenkiben keresendő, de igazából csak a saját szemszögemből tudom reálisan megvizsgálni a dolgokat. Vonzom ezeket az eseteket? Lehet. Vagy csak ennyire jelentéktelen és "úgy is rá ér" érzést kelt az, amit alkalomadtán én szeretnék vagy nekem fontos? Könnyen meglehet. De akkor én miért foglalkozzak bárki kérésvel azonnal? Nem inkáb le kéne szarjam én is, azt' majd ha épp eszembe jut néhány hét múlva, akkor majd foglalkozom vele? Nyilván ez is egy megoldás. Meg az is, hogy inkább csak akkor kérek segítséget, amikor muszáj, és örülök annak, ha teljesül :)

Vaktába írok

Érdekes jelenség: írok valakinek egy levelet, felteszek egy kérdést. Jön a válaszlevél, de a kérdésre nem válaszol. Írok megint, a kérdést újra felteszem. Levél jön, de a válasz a kérdésre megint elmarad. Lehet dolgozik egy kis levél-démon, ami kiveszi a levelekből a kérdéseimet, és el sem jut a címzetthez? Vagy csak megint magamból indulok ki, hogy ha jön egy "?"-es mondat, arra azért válaszoljak, főleg, ha az az én érdekemet is szolgálja? Na mindegy...

- Mit tett erre a herceg?
- A herceg tett!
- Igen, és mit szólt a Dózse?
- Oh, a Dózse... phűű.
- Mit tett erre a Dózse?
- Hát... amit tett az nagy tett volt.

Álmok más szemmel

Még mindig egy kis Inception: megint álmodtam valamit, bár azt már meg nem tudnám mondani mit. Amire viszont felfigyeltem, hogy az egy dolog, hogy nem emlékszem az álmomra, de az tényleg igaz, hogy arra végképp nincs rálátásunk, nem is dereng, hogy miként indult el az álom. Egyszer csak vagyunk valahol, a tudatalattink kitölti a hézagokat, és csinálunk valamit. De hogy hogy a pékbe kerültünk oda, pont oda, miért, kikkel, vagy kik azok akik ott vannak, azt már nem mi határozzuk meg. És ilyen szempontból ez az álmodósdi egy tök jó móka lenne... ha megmaradna :)

Ash-es póló vagy S-es póló?

Ez egy tipikus nem mindegy. Míg az elsőnek örül az ember, addig a másodikon azért lehet dobni egy hátast. Ahogy én dobtam is legutóbb, amikor póló(ka)t "akartam" venni. Eddig vagy M-es vagy L-es méreteim voltak... és ez így felvet egy érdekes kérdést: összementem volna vagy simán egy-két számmal nagyobb ruhákat hordtam? Nem tudom melyik a nyugtalanítóbb :)

Értelem és érzelem

Hétfőn még szabin voltam, így jutott némi idő az ügyes-bajos kis dolgaimra. Nekiültem saját részre digit tervezni, és amikor az első bookletig jutottam, elgondolkoztam, hogy ugyan minek csinálom ezt? Mármint nem a digit, hanem a booklet-et. Csomó idő elmegy rá, és csak azért, hogy legyen benne egy kicsi füzet? Ennél azért értelmesebben is el lehet tölteni az időt. Nekiültem olvasni kicsit, az jó is volt, de a gép visszacsábított, hogy de márpedig írjak ki néhány dvd-t. Így is tettem. Végre kiírtam az összegyűlt dokumentumaimat, a képeimet, az "artwork"-öket, a Maffia 3-as cumókat (amire utána jött a shift+del), és amikor egy sorozatra került volna sor... azt letöröltem a rákba. Mi értelme kiírni, úgy sem fogom újra nézni. Majd jött a South Park 12. évada. Már a fene se tudja mióta porosodik a vinyón a két féle verzió (tv+felirat, dual szinkron), hogy majd a kettőből egyet csinálok. Na tudod ám ki csinál a kettőből egyet! Kiírtam mind a kettőt, oszt szevasz.

Úgyhogy kissé lankadt a gyűjtőszenvedély. Ez azon is lemérhető, hogy Bori tegnap kért néhány zenét. Elé raktam a hengert, majd kis idővel később jelzi, hogy az egyik lemez nem olvasható. Régen egy ilyen mondattól a hajam téptem volna, most meg semmi, nem igazán hatott meg. Végül azért kiderült, hogy nálam olvasható a lemez :)

Úgy érzem találni kéne valami új kihívást, vagy valami új dolgot. A digi készítés tök jó, de néha beárnyékolja az, hogy vannak, akik b@sznak átvenni, amit rendelnek, de néha még levelekre sem válaszolnak. No comment. De még mindig ez az a terület, ahol leginkább kiélhetem magam, és a legtöbb visszajelzést kapom. Szívesen írnék is megint, akár csak valami rövidebb novellát, csak azzal megint tengernyi idő menne el, minimális feedback-kel. Valahogy már nincs humorom sok időt ölni látszat dolgokba. De persze valamit mindig csinálni kell! :D

Dagobert $zindróma

Az egész mostani fejtegetés abból indul most ki, hogy imádom a tévhiteket, mert meglepők és mulatságosak tudnak lenni. A legutolsó gyöngyszem még 2006-ból származik, amikoris jött egy olyan teória, hogy azért zuhantam magamba, mert Bubu születése után nem bírtam elviselni, hogy nem én vagyok a legfiatalabb a családban... Ez egy GigaWTF :) Bár a mostani ugyan nem éri ennek a szintjét, de ezt egyszerűen muszáj az utókornak valamilyen formában megörökítenem :) És bizony sokat agyaltam, hogy miként is írjam meg (majd talán a végén érthető lesz, hogy ez miért dilemma).

Miről is van most szó? Röviden csak arról, hogy bizonyos felvetés alapján rólam meg lehetne mintázni a spúrság mintaszobrát. Lelke rajta, aki így gondolja, de azért a spúrságot ne keverjük össze a spórolóssal, még akkor sem, ha mind a kettő "s"-el kezdődik :) És hogy jön ide Dagobert? Szerintem már mindenki sejti. Rajta keresztül szeretném érzékeltetni a két fogalom közti különbséget:

- Dagobert spúr, mert nincs többszáz eredeti dvd-je, összegben több száz, ha nem milliós tételben
- Dagobert spórolós, mert megnézi, hogy mire ad ki pénzt
- Dagobert spúr, mert nem gyűjtött be pl mindenféle játékfigurát, kénye-kedve szerint, szintén nem csekély összegért
- Dagobert spórolós, mert szeret félretenni
- Dagobert spúr, mert még ha lenne is mellette valaki, egy centet nem költene rá
- Dagobert spórolós, mert nem eszik mondjuk minden héten étteremben

És még szerintem lehetne fokozni okosabbnál okosabb példákkal, de talán ebből is látszik, hogy bizony botorbátor dolog félinformációk alapján és/vagy azok hiányában megítélni bárkit is :D

Esküvői bokréta

Bizony, az esküvő témának híre eme kicsiny távoli zugba is eljutott... de mint az várható, nem egy "habosbabos" elmélkedés kiváltójaként. A részletekkel nem untatnék senkit, csupán néhány kérdés merült fel bennem:

- vajh egy esküvő mennyire szól arról a bizonyos fehér ruhás nőről és az öltönyös fickóról?
- vajh egy esküvő mennyire szól az ő boldogságuk megünnepléséről?
- vajh érdemes meghívni olyan embereket, akiket még az életben soha nem láttunk?
- vajh mit jelent az, hogy a jegyespáron kívül mindenki tiszta ideg, csak ők nem?
- vajh miként lehet megfelelni 50 ember, esetlegesen eltérő igényének?
- vajh miért esküvő előtt 2-3 héttel borulnak ki bizonyos bilik, amik létezéséről a kedves vőlegény és/vagy mennyasszonynak fogalma sem volt?
- vajh egy esküvő után mire emlékszik majd a kedves, mélyen tisztelt násznép? A tényleges nagy napra vagy az "milyen lett volna, ha..." napra?

Ezek csupán ártatlan, költőinek látszó kérdések, amikre bizony kőkemény válaszok adhatók. Én ezektől most eltekintek, de idővel bizony megérkezik rájuk a válasz. Addig is akinek van kedve, nyugodtan elmélkedhet róla a kommentek között :)

A mozi jövője

Ma reggel megvilágosodtam... ismét :) Ugyanis rájöttem, hogy mi a mozi jövője! Nem a 3D! Nem az interaktív telefonhívós hülyeség! Hanem az, hogy az ember kap egy fülest, aminél beállíthatja, hogy a filmet milyen nyelven szeretné nézni! Jogosan merül fel a kérdés: és a felirat? Pofon egyszerű, mindenki kap egy speckó szemüveget is, amin keresztül látja a holografikusan kivetített szöveget (választható betűtípussal és színnel persze)!

De tovább is van, mondjam még? Ha már szemüveg, akkor ugye a 3D is, amennyiben igény van rá, bekapcsolható! És ha már a hang, a felirat és a dimenzió választható, maga a film, mint képanyag, miért is ne lehetne az? És most jön a végső nagy ötlet: nem kell milliónyi vetítőterem! Lenne egy nagy 80.000 férőhelyes terem, ahova beülnek a pípölök, szépen, kényelmesen, kólástúl, kólástul, felrakják a szemcsit és a fülest és kezdődhet is a műsor. Egy dolgot kell csak betartani, senki ne zavarja a környezetét. Persze, azért ennek az a hátránya, hogy ha mindenki más-más filmet néz, akkor meg kell várni, amíg a melletünk ülők filmélménye is véget ér... de ennyi áldozat azért szerintem simán belefér :)

Nomen est Omen?

Újabb nagy talány: ha egy buszmegálló neve az, hogy "Sörgyár" és konkrétan mondjuk ott van a Dreher üzeme, akkor azért az a megálló neve, mert ott a gyár, vagy azért van ott a gyár, mert ha már van egy Sörgyár nevű megálló, akkor legyen már ott egy tényleges sörgyár is? De ugyanez a jogos kérdés merül fel az "Aluljáró, Danone" megálló esetében is...

Költői kérdések...

...amikre néha van válasz, néha nincs :)

Legutóbbi örök nagy kérdés ugye a Viharsziget kapcsán merült fel bennem: ugyan mi a fenének kell átírni egy már jól megint cselekményt? Gondolok itt ugye a "sziklafal - jaj de messze az a világítótorony, és még a dagály is jön - séta vissza - kocsi robbant, hogy eltereljük a figyelmet (?) - majd vissza a világótoronyba" vonalra, ami a következőképp kissé logikusabb: "sziklafal - tűnjünk el a szigetről - ajaj, baj van... sokan vannak a kompnál - akkor robbantsunk kocsit, hogy eltereljük a figyelmet - nem jött be, wtf - hmm, van itt a sarkon egy szép világítótorony, megnézhetnénk, ha már úgy is itt vagyunk". Szóval minek kell átírni? Azért, hogy elb@szhassuk, mert megtehetjük, és az milyen cool. Csak az a baj, hogy lassan, amiről azt hisszük, hogy ezt a kulcsmomemntumot biztos nem hagyhatják ki a feldolgozásból (pl: Roxfort ostroma a HP6-ból), arra sem vehetünk mérget. Még a végén a Hobbitban egy deka sárkány nem lesz :)

A másik nagy kérdés, hogy van az a szófordulat, amiért remélem senki nem tart majd túlontúl rasszistának, hogy " ne cigánykodjál már", mondá ugye a fehér ember. De mit mond a cigány? Erre pár napja kaptam választ az ex 70-es (125-ös) buszon: "ne magyarkodjá' mááán'".

De hasonlóan érdekes, legalábbis számomra, hogy mi a külföldi megfelelője annak, amikor azt mondjuk, hogy "Magyarul, plííz, mert nem értem". Angolba ez az "In english, please, you son of a bitch".

És végül a legnagyobb talány: lebarnulhat-e egy néger a napon? :)

ENSZ vagy UNSZ?

Ma reggel látunk egy buszt. Kérdezem is Boritól egyből (kettőnk közül ugyanis ő a szem), hogy ez milyen busz? Utasokat nem szállít, mondja. Aham, konstalálom, tehát U.N.SZ... és itt jött a gondolat, hogy akkor mi az E.N.SZ? Egereket nem szállít? Vagy csak Embereket nem szállít? Vagy az Ember nem számít? :)

Korhatár vagy IQ?

Ez amit én mindig is mondog néha, nevezetesn hogy tényleg nem korhatárhoz kéne kötni, hogy valaki beülhet-e egy adott filmre, hanem intelligenciához, hogy képes-e a film alatt kussban maradni!

A tegnapi Farkasember erre különösen jó példa. Már a bemutatók alatt végig érezhető volt némi morajlás, ami a film kezdésénél sem sokat lankadt. A szitut szerintem mindenki ismeri, kurva idegesítő, ha valaki végig csiripeli a filmet, holott nem fizettünk audiokommentárért. És az már egy szint, amikor Bori a lécspő túloldalán diskuráló három értelmiségihez kell, hogy felálljon a helyéről, hogy szóljon, fogják már be a büdös pofájukat! És erre mi a jó módszer? A csúnya nézés biztos nem elég. A szép szavak nem használnak. Ha az ember káromkodik, csak lesüllyed a paraszt szintjére. Puska kellett volna, baszd meg! :)

De most komolyan?! Minek jön az ilyen ember moziba? Maradjon otthon, nézze tévében a szintjének megfelelő filmeket, reklámokkal megszakítva, szinkronnal, négyháromban! Mondjuk ezeket a gyökereket hamar ki lehetne gyomlálni jegyvásárlásnál: "Nézi a Mónika show-t? Ja, hogy fel is veszi videóra? Sajnos nincs szabad hely az Avatar 2-re..."

A következő párbeszéd megtörtént esetet dolgoz fel: Z(oli), P(arasztok)

Z: [némileg félhangosan, mert P-k pár lépésre mögöttünk kullognak] De most tényleg? A másik oldalról kell odamenned szólni? Miért nem marad az ilyen otthon, ott nyugodtan pofázhatna, nem zavarna mást.
P: [utánunk kiabálva] Mé' nem nekünk mondóóód? Hallom ám hogy rólunk beszész'!
Z: [kissé visszafordulva] Én legalább nem a film alatt dumáltam!
P: Mé'? Nem hallottad a föliratot?

Szerintem ez az utolsó mondat mindent elmond. Az ilyennek álljunk le magyarázni, hogy magáért a filmért jövünk moziba? Az eredeti hangért részesítjük előnyben feliratos filmeket? Ezeknek? Fölösleges :)

A homokboszorkány

Most kivételesen nem álmomban ért a megvilágosodás, hanem rögvest aztuán, hogy lekapcsoltuk az éjszakai fényt, befordultunk alvós pózba és Morty elkezdett kikászálódni vára rejtekéből. Egy közismert szó ugrott be: Szendvics. Ez még nem is lenne rémisztő, de ha azt mondom: Sand Witch, már egyből nyugtalanság költözik a szívekbe, nem igaz? Eddig is tudtuk, hogy veszélyes táplálék, de mostantól mindenki fokozottan figyeljen oda, mit eszik meg a homokboszorkány konyhájából!

Válság a dvd piacon

Máig nem tudtam rájönni, hogy hol akadhatott el a Harry Potter és a Félvér herceg dupla lemezes kiadása a Media-kba (két hete jelent meg, kb 3-4 napig lehetett kapni, utána csak az egylemezes van raklapszám). Sebaj, van megoldás. Xpress!

Ma írtak is, hogy mehetek értük (mert jött egy Pánikszoba 3 lemezes kiadás, meglehetősen olcsóé'). Usgyi neki, irány a Blaha. A történetben az, hogy a Borik rám bízták a nagy, kék, IKEA-s szatyrukat, ami tele volt minden földi jóval, csupán csak mellékes szerepet tölt be. Megérkezem a Szövetség utcába, és már elsőre gyanús lett az a sok népség, aki az átvevőhely előtt gyülekeztek, az utcán! Nagyjából két házszámnyi ember! Fuck! Hazamenjek? Jöjjek máskor? Áhm, ha már itt vagyok, kivárom. Álltam én már végig órás sort (Bret Easton Ellis dedikálás), ez biztos nem lesz több óra. Beállok hát a sor végére. Szatyor le. Eltelik néhány perc. Haladtunk egy lépést! Jeeee! Néhány autós, motoros igencsak furcsa szemekkel nézi a sort. De hoho, jön egy lakos a 28-ba. Mit adnak itt akciósan, kérdezi a nemrég alkoholmámorából szabadult embör. DVD-t, válaszolja meg a srác mögülem. Ahhoz én nem értek, öreg vagyok már hozzá, jön rá a válasz.

Eltelt 20 perc. Már egész közel a bejárat. Szinte üdítő hallgatni a pénztárgép csilingelését, mert egy újabb csilingelés után, várhatóan felhangzik az ajtó berregő hangja is, midőn egy távozik, egy pedig bejut. Rajtam a sor. Nem számoltam, de vagy harcminszadszorra is magamhoz ragadom a földöm árválkodó kék szatyrot. Bejutottam! Innen az események szélsebesen felpörögnek. Alig 8 perc alatt letudjuk az előttem lévő 6 embert. Közben Bori hív. Beszélünk pár percet. Bocsi, szívem, de le kell, hogy tegyelek, végre én következem...

Mi ebből a tanulság? Az, hogy vannak emberek, akik fél órát képesek állni, a hidegben, az utcán, mindenki szeme láttára, csakhogy átvegyék a dvd-jüket. Az, hogy néhány arcról lerí, hogy dvd-t jött átvenni. És hogy a válság csak egy kamu :D

Nagyítóztál vagy...

...Nagyi-toast-tál?

Ezen gondolkodtam, miközben a fogamat mostam. Lehet csak azért ugrott be, mert tegnap este vettünk az IKEA-ban egy nagyítós tükröt, amiben az ember kényére-kedvére nézegetheti az orrszőreit.

Szóval milyen lehet egy nagyi-toast-tál? :)

Kölcsön kenyér

Valahogy mindig van néhány esemény, ami beindít bennem egy folyamatot, és nem hagy nyugodni.

A heti gondolkodnivalóm az, hogy én miért nem szoktam nagyon szívességet kérni? Mert nem lenne kitől? Dehogynem, elvileg sokaktól tudnék. Vagy mert a szívességnek ára van? Ez egy nagy igazság, bár én nem vagyok olyan, hogy "de már pedig tedd meg értem ezt+azt! Nem emlékszel, hogy múltkor én is segítettem?"

Én az önzetlen segítség híve vagyok (bár van egy olyan teória is, hogy senki nem csinál semmit önzetlenül. Pl: nem azért engedünk valakit magunk elé a sorban, mert neki ott jobb, hanem mert milyen jó fej is voltam, hogy előbbre engedtem). Viszont az önzetlen segítséget és szívességet nem sok választja el a balekságtól. "Zoli, kéne ez és ez. Meg tudod szerezni?". Mennyivel egyszerűbb kérdés, mint a "Zoli, ezt honnan tudom megszerezni?". És én talán pont ezért próbálok mindent magamnak kitaposni. Lehet, hogy több energiával jár, de senkit nem kell ugráltatnom a saját kis hülyeségem miatt. Mert ha én is meg tudom csinálni, be tudom szerezni, akkor miért csinálja meg más?

Illetve van egy másik igen fontos része ennek a mesének, amikor már a piszkos anyagiak is megfertőzik a dolgokat... de erről majd egy másik posztban :)

Utas sztrájk

Reggel nézegettem az októberre vett bkv bérletemet, és feltűnt, hogy ezen megint variáltak. Visszakerült a sorozatszám melletti rublika (amit hol leszednek, hol visszaraknak, no comment), de most a dátumos részre is raktak két gyönyörű elipszist a nemtudommé'. Meg ráírják, hogy havi bérlet. Viszont van, hogy nem fedi le a teljes hónapot. Meg van külön 2 hetes bérletszelvény, amire ugye szintén ráírják a dátumot... Miért nincs csak egy darab "Budapest bérlet", amit nem variálnak át havonta? Jó, nyilván akkor ezért senki nem akasztana le egy csomó pénzt.

Na, de a lényeg. Most ugye 9400 forint a havi. Jövőre ez nyilván több lesz, mert lényegesen nőni fog a bkv szinvonala és a buszok is gyakrabban járnak majd, amihez fedezni kell a plusz benzint. NOOOOOT. Semmit nem kapunk a több pénzért cserébe. Megoldás van, mert itt jön a zseniális gondolat: szépen össze kell fogni, hogy senki ne vegyen bérletet ilyen horribilisan brutális áron! Megnézném, hogy a hömpölygő tömeg ellen az a néhány csirke ork mit tudna tenni... :))

Karácsonyi szösszenet

Milyen furcsa a karácsony! Gyerekként az ember majd meg van érte veszve, felnőttként már azért lankad ez a lelkesedés. Miért?

Amíg kicsik vagyunk, van elég idő arra, hogy várjuk a karácsonyt. Ott van a téli szünet, egésznapos láblógatás, játszás, meg miegymás. Nem érdekel az, hogy anyunk a konyhában szorgoskodik (robotol), nem számít honnan lesz fa (a Jézuskától, természetesen), nem kell azon agyalni, hogy ki mit kapjon, mert nekünk csak a frissen szerzett szabadidő számít, hogy otthon lehetünk, hogy szenteste sok-sok meglepi lesz a fa alatt.

Ezek az évek viszont olyan gyorsan elillannak, mint a frissen esett hó.

Felnőttként már teljesen más a helyzet. Nincs idő várni a karácsonyt. Dolgozunk az ünnepek előtt, ünnepek között, és persze, szinte egyből az ünnepek után is! Be kell szerezni az ajándékokat, harcolva az "idén semmi nem marad az utolsó napokra" szállóigével, mert persze, hogy marad bőven elintéznivaló 22-23-ára is! Venni kell fenyőfatalpat, ha esetleg nincs. Venni kell égősort, ha netán a lakótárs vízforralója lecsapná a biztosítékot, ezzel kényszerítve örök sötétségbe a meglévő fények ragyogását. És akkor még nem beszéltünk a csomagolópapírokról, a kis kiegészítőkről, a fenyőfáról, na meg persze a több napos "zserbó és csacsifüle hadműveletről".

"Nem kevés idő, míg minden összeáll,
És a fa alá, számos ajándék talál,
Arcokon lesz e örömteli mosoly,
Ez kiderül majd szenteste, míg fogy egy kis bejgli"