Tisztelet

Tegnap megnéztük Varcit a Nemzeti Színházban. Mindenképp ezzel a mondattal akartam kezdeni, mert a sztori többi része elhomályosítaná ezt a fantasztikus hírt...

Színész barátunk szerzett nekünk 3 jegyet az előadásra. Úgy volt, hogy Tomi, Bori és én nézzük meg, végül Tomi, hogy Béri kolega is láthassa végre Varcit színpadon, gálánsan lemondott a jegyről. Találkozzunk valahol, mondta Béri a biztonság kedvéért. Oké, legyen n7 a Népligeti villamosmegállóban. Borival már ott voltunk óra 10-re. Eltelik öt perc, semmi. Felcsörgöm Gabit, hogy merre járhat, de nem veszi fel. Pár perccel később újra hívom, nem veszi fel. Rendben, a színház nem 2 percre van, úgyhogy a következő villamossal elmegyünk, akár itt lesz, akár nem. 18.28-kor felszállunk a villamosra, Gabi nélkül. 18.43 körül már a színháznál vagyunk. Újra próbálom hívni, semmi. Felhívom Józsibát, felveszi, de csak annyit tud mondani kedves fiáról, hogy nincs otthon, és ma még nem is látta. Talán valami történt vele, mondja Bori. Csak nem csapta el egy traktor, vagy metró, nyugi, mondom én. Felcsörgöm Tomit. Értetlenül áll a dolgok előtt, mondja, majd ő is megpróbálja hívni. 18.52-kor elindulunk a ruhatárhoz, majd le a színpadhoz...
Az előadás végeztével felhívom Tomit, hogy tudott-e beszélni kolegával. Igen, sikerült. Harmadik próbálkozásra felvette. Jól van, nincs semmi baja, mert mondtam, hogy már kezdtetek aggódni érte. Amúgy elmondása szerint ott volt a megállóban is, és a színháznál is. Azt mondta, hogy fél előtt ért a Népligethet az ő órája szerint, rohant fel, de már csak az elsuhanó villamost látta. 18.50-re volt a színháznál, de nem látott titeket, és jegy híján nem tudott sokat csinálni, ezért hazament. Ja, és a mobilját természetesen otthon hagyta (ez az egész csak azért furcsa, mert a villamosról nem láttunk egyetlen rohanó embert sem, és még a ruhatárból is néztük, hogy nincs-e ott véletlenül. Meg a másik: a villamos legalább 6-7 percenként járt, ha mi értünk oda közel háromnegyedre, úgy, hogy tudtuk merre kell menni, akkor az, aki nem volt biztos benne, hogy merre is van a Nemzeti, tutira nem érhetett oda 18.50-re) Mi ebből a tanulság?, kérdezi Tomi. Kettő is van. 1, legközelebb legyen nála a jegy. 2, vigye magával azt a kurva mobil. És van egy 3. is, mondom: egyszer az életben, talán ott lehetett volna időben...
Már korábban beszéltük, hogy előbb-utóbb lesz egy olyan alkalom, hogy ott lesz hagyva a picsába. Csak sajnálom, hogy ez volt az az alkalom, és ezzel tisztelte meg mind Varcit, mind pedig Tomit.

Kicsi Vuk

Tegnap találkoztam egy kisrókával, háromszor! Először a buszon pillantottam meg, hogy ott ül a lábam között, és figyel. Megsimogattam, erre elszaladt. Majd leszálltam a buszról, és látom, hogy most meg az egyik fa törzse mögül dugja ki a kis nóziját. Odamentem, megsimogattam, elszaladt. De harmadszorra is visszajött! Most nem simogattam meg, nem is szaladt el...

A kreatív emberek átka

Mennyire furcsa, hogy adva van egy munka (amit szívesen csinálsz), dolgozol rajta, rengeteg időt belefeccölsz. Néha már esetleg a francba kívánod magad, hogy "jól van, akkor még azt a pixelt eltüntetem, csak az én kedvemért, mert más úgy sem veszi észre, de most már elég", és ezt eljátszod még utána tízszer. Majd húzol egy végső vonalat, amikor azt mondod, többet nem nyúlsz hozzá. És nem is nyúlsz. Ezzel eléred azt, hogy előbb-utóbb rámondod az áment, és azt mondod: kész. Jó dolog ez? Persze, hiszen ha igényesen csináltad meg a dolgot, akkor örülsz neki, ugyanakkor ott vagy, hogy hiányérzeted is támad... Szöszmötölnél tovább, de nincs mivel. Keresni kell valami újat! De mit? Mindig nehéz bármi újba belekezdeni, pedig muszáj, mert szükséged van rá!

Ma reggel például elővettem az egyenlőre Maffia 3 címen futó filmünk forgatókönyvét (utoljára 2007 április 5-én nyúltam hozzá, az első ötletek pedig 2004. október 25-re tehetők), és jó érzés volt forgatni, apró jegyzetekkel ellátni. Lehet ennek írásába fogok legközelebb energiát fektetni? Vagy belekezdek az új könyvem előkészítésébe? (amikor még az elsőt sem öntöttem végleges formába) Még nem tudom, de valamivel ki kell töltenem ezt az üresjáratot!

Deus Ex Machina

Ma befejeztem a Deus Ex Machina Extra verziós DVD kiadását, de erről egy picit bővebben: a történet ott kezdődik, amikoris évekkel ezelőtt Sandrával lementünk Fehérvárra Dávidhoz egy független kisfilmes rendezvényre, ahol is a leginkább várt film egy Nomen Est Omen című alkotás volt, valami Szalay Kristóftól. Végignéztük, és csupán egyetlen szóval lehetett csak illetni az alkotást: Zseniális! És ezt nem csak azért mondom, mert az előtte vetített szösszenetek leszedáltak volna minket (volt egy Teremtés című valami... na az nem volt semmi! Valami ilyesmit érezhet az az ember, aki be van szívva, mert teljesen padlót fogtunk és szétcsúsztunk tőle). Szóval megjegyeztük Mr Kristóf nevét, egy életre. Mint utóbb kiderült, ugyanott dolgozik, mint ahol édesanyám, úgyhogy fel is vettük vele a kapcsolatot, és gratuláltunk neki. Később megtudtuk, hogy új filmen töri a fejét, majd egy kis szünet következett.
Egészen tavalyig kellett várni, míg jött a hír, hogy már tart a forgatás, és az egyik jelenetéhez statisztákat keres. Én abban az évben nem volt igazán toppon (2006), de amikor kiderült, hogy vakokat kell játszani, és csak ülni kell, és hallgatni a zenét, rábólintottam. Nem sokkal később jött is a bemutató (addigra már összeszedtem magam). Vártuk a jelenetet Dáviddal. Nekem látszott a hajam, viszont Dávidból még annyi sem, lévén, hogy ő ott sem volt a felvételnél, mert el kellett mennie, vagy mert zidó! Lényeg a lényeg, hogy a Bem moziban izgulhattuk végig a filmet! Nagyon jól szórakoztunk a sorozatgyilkosos sztorin, nem kevésbé az "effekteken", ami közül egy "tűzeffekt" vitte el a pálmát, álá Doom 2 grafika. Mondtam is Dávidnak, hogy mi lenne, ha csinálnánk/nék egy másik tűzeffektet, hátha közelebb kerülünk a húsosfazékhoz. A gondolatot tett követte, és néhány levélváltás után már nálam volt a nyersanyag pici része. Egy hangyányival igényesebb tűzeffektet sikerült összehoznom, de a szerénységem nem engedi, hogy tovább fényezzem magamat.
2007 szeptember 8-án volt a film hivatalos, feltuningolt premierje a Tabán moziban, ahova kedvesemmel, Borival mentünk el. A film újfent lenyűgözött hihetetlen humorával! És hát a tűz effekt, apáááám, azt nem tudom ki csinálhatta, de nagyon ott volt :) Innen már csak egy pár lépés volt, hogy én csinálhassam a film DVD menüjét, amit még megspékeltem egy egész pofás borítóval is! Ezzel a munkával lettem most több, és örülök, hogy részem lehetett benne.