Erre varrjatok gombot :)

Én levelem:

"Szia Gabi!

Ne haragudj, hogy megint zargatlak, csak egy elméleti kérdés.

Nemrégiben felmerült, hogy előszedjünk egy korábbi filmtervet az íróasztal mélyéről, és leporoljuk. A kérdés: mennyire lenne humorod benne lenni a jelen körülmények között? Mennyire lenne rá esetleg időd (nem feltétlenül idén, lehet ez jövőre, öt év múlva, vagy bármikor)? Vagy mennyire zavarna, ha esetleg nélküled forogna le a produkció?

Szép napot, és várom válaszod!
Zoli"

Ő levele:

"Szia Zoli!

Egyáltalán nem zavarsz, örülök a soraidnak!
Amennyiben a "Maffia 3"-ra gondolsz, nagyon szívesen vennék részt benne akár ötletgazdagítás, akár forgatás szintjén. A "jelen körülmények között" a forgatókönyv színesítését lehet h csak veletek Tomival tudnám elképzelni, de forgatni bármikor, bárkivel amint időm engedi. (ha tudtok időpontot légyszi szóljatok, mert a nyár is elég zsúfolt -2*tábor,1*nyaralás+tanfolyam- hátmég ha nem nyáron lenne... de igyekszem majd úgy intézni h ráérjek) Ha nélkülem forogna le lehet h kissé zavarna, de el tudom fogadni. Viszont akkor nem szeretném, ha az általam kitalált "Mr.Csepel" karakter tovább lenne használva.
Összefoglalva lenne kedvem hozzá, ha tudsz bővebbet beszéljünk még róla, ok?

Szia! Minden jót!
Gábor"

Konklúzió:

Nem vitás, ezt páran buktuk volna a tipmix-en :D Elképzelhető, hogy tényleg nem volt tőle megkérdezve, és csak mi hantoltuk el előre a dolgot, ahogy Bea mondta? Viszont akkor most joggal merül fel a kérdés: mi legyen?

Mr K és az M3-as :)

Ne haragudjatok, Tomi, légyszi te se haragudj meg rám, de ezt muszáj volt kiírnom magamból :)

- Mi az, hogy már megint nem érsz rá? Két hete egyfolytában "A" hét van! Most "B" hétnek kell jönnie! És miért is én vagyok a "B" hét?
- Jól van, nyugi, de kapj szívrohamot! Az van izé... hogy... Maffia 3-at forgatunk.
- Miiiicsoooodda????

[heveny szívroham]

- Szóval mit csináltok?! Maffia 3-at?! Nélkülem?!?! Ezt mégis hogy képzelitek?!?!?!
- Úgy, hogy felmerült, hogy megcsináljuk, és nekikezdtünk.
- Aha, ez szép. Ki szorgalmazta?!
- Zoli.
- Na, majd őt is jól különhívom... De nélkülem?! Ezt mégis hogy képzeltétek?!?!?!
- Nem mi képzeltük így, te fordítottál hátat mindenkinek több, mint egy éve.

[mosoly lefagy, bedurcizás negyed órára]

- Kinek az ötlete volt, hogy nélkülem?! Varci nem akarta, hogy benne legyek, mi?!
- Te nem akartál benne lenni.
- Nem is tudtam az egészről!!!!!
- Miért, jöttél volna?
- Persze!
- Úgy is, hogy ott van Varci, Imi, Zoli, Bori? Úgy is jöttél volna?
- Persze, nekem nincs bajom senkivel.
- Jó, ezt hagyjuk. Nem jöttél volna, és amúgy se tudtál volna részt venni benne, mert egész nyáron táboroztatsz.
- Ez nem ig... Ja, ez igaz. De akkor is!!! Nélkülem??? Mi lesz Don Vikárióval? Mi lesz Mr Csepellel?
- Nincs gond, Imi átvette a szereped.
- Im... miiiicsoda? Mr Cs... Don V...

[és elájul]

A végső poén (update)

Gondoltam, ha már március 19 nem jött össze, a mai nap egy amolyan utolsó utáni nap lehet, egy végső poénhoz. Most értem ugyanis haza... tőle. Faterja nyitott ajtót, egyből meg is jegyezte, hogy "De régen jártam errefele". Mondtam, hát igen, így alakult mostanság :) Ő bent olvasgatottt valami német újságot. Na, azt a nézést amikor észrevett, látni kellett volna. Szinte benne volt minden, de azért megvolt a puszi-puszi-hátsimi természetesen. Mondtam, ne aggódjon, nem zavarok soká, csak ezt akarom személyesen átadni neki. Kis csomag elő, érdeklődő pillantásokkal átvesz, kinyit. Egy Szélmalomharc példány. Forgatja, forgajta, elolvassa a dedikálást ("Drága barátom..."), belelapoz. Hümmög néhányat, majd megköszöni! Amint lesz egy kis időm elolvasom, de csak a német felsőfokú után, mondja. Természetesen, mondom én. Ha bármi kérdésed lesz a könyv elolvasását követően, nyugodtan keress meg. Ebben maradtunk.

UPDATE: no, úgy látom ez a téma már tényleg a kutyát sem érdekli (még Mizut sem!), és leginkább annyira érdekes, mint egy pohár lecsó! És ez pontosan így van rendjén!

Lehet inkább azt kellett volna kiírnom, hogy teljesen újraterveztem a nyaralási video digipack-jét, amivel kissé megemelkedtek a költségek, de még így is csak potom 18.990-be fog kerülni minden kedves érdeklődőnek, vagy újravágtam mindenkinek a filmet, személyreszabottan, amiben csak ő szerepel (mármint nem Ő ő, hanem akié az adott példány "ő") vagy azt, hogy idén, a székesfehérvári zidó dímonok helyes értesülései szerint, igenis jön a 600 :)

Vagy inkább semmit :D

UNB, egyszer és mindenkorra

Azért az mégsem lehet, hogy ez a nap mindenféle bejegyzés nélkül elteljen...

Hinnétek, hogy már egy éve volt? Hogy már egy év telt el az "Utolsó nagy beszélgetés" óta? Ennyi idő alatt vajon beigazolódott, hogy jó döntés volt-e részünről? Vagy, hogy jó döntés volt-e részéről? Megérte nekünk borítani a bilit? Megérte neki a könnyebik utat választani, és mindent eldobni? Mennyiben lenne más, ha "minden a régi lenne"? Lehetne még "minden a régi"? Újra megjátszanánk, ami volt? Ő változtatna bármin is?

De ez most csak néhány kérdés, és töprengés, semmi több :)

Az utolsó levél

Mivel a legfőbb projectek márciusban záródnak le, gondoltam megteszem én az első lépést, hogy ezt a szálat is elvarrhassuk, akár így, akár úgy. Próbáltam úgy fogalmazni, hogy sehol ne legyen bántó, ne vehesse személye elleni támadásnak, majd kiderül sikerült-e...

Szia Gabi,

Ne haragudj a zavarásért, de gondoltam most már írhatok neked pár sort, lévén, hogy már túl vagy a nyelvvizsgádon, ami remélem sikerült!

Tomi említette még pár hete, hogy van néhány dolog, ami még tisztázatlan számodra a tavalyi "Utolsó Nagy Beszélgetés"-sel kapcsolatban, vagy csak akad benned pár tüske, amit még ki szeretnél húzni. Szerintem arra, hogy ezeket leüljünk megbeszélni, keresve sem találhatnánk jobb alkalmat, mint március 19-ét, ekkor lesz ugyanis az UNB egyéves évfordulója... szóval olyan stílszerű lenne!

Amennyiben te is így gondolod, kérlek jelezz vissza. Ha esetleg nem jó az időpont, vagy nem szimpi az ötlet, akkor a labda nálad pattog, és csak rajtad múlik, hogy lecsapod-e :)

További szép napot,
Zoli

AXN és további kisfilm sorsok

Jelenleg zajlik az AXN Filmfesztivál 2009, amire lehetne nevezni különféle kisfilmekkel. Egyetlen bökkenő van. Nem, nem a banda antikreativitása :) Hanem, hogy a zenének jogtisztának kell lennie! "Csókolom, mi felhasználtuk Hans Zimmer: Main Title című számát, az baj?" Miért kell megfúrni szegény kreatív lelkeket? Pedig legesélyesebb pályázatunk a tavalyi Totalcar lenne, elvágva a felénél, és hozzáköltve még néhány percet. Pl, Imre hazamegy, asszonykája már otthon várja vacsorával.
- Milyen volt a napod, szívem?
- A szokásos, semmi különös.
Rövidke szünet.
- Ma hány embert öltél meg?
- Csak kettőt.
- Jaj, szegénykém
Feleség együttérzően átkarolja Imrét.

Valami ilyesmi :)

Meg ma beszéltem Imivel... és jól megállapítottuk, hogy milyen remekül összeültünk két ünnep között a Maffia 3 kapcsán. NOOOOT! Sebaj. Bár idén poén lenne leforgatni a harmadik részt, mert az első rész 1999-ben készült, a második 2004-ben, a harmadik pedig.... úgy van, 2009 lehetne a nagy jubileumi, 5 éves alkotó celebráció :) De ha nem is M3-at (nehogy valaki besértődjön rajta, hogy nélküle forog, márha egyáltalán érdekelné*), akkor lehetne rövidke, olyan 5-10 perces kis eposzokat gyártani, elszakadva a Maffia világától. Ilyen kísérlet már volt egy minisorozatra, egy rész el is készült belőle :) Én a Palota Witch Projekt-tel pályáznék az új projekre :D

* idén más lesz, mi? :)

Üde színfoltok a sötétségben

Titkos ügynököm jelentette tegnap a Westend-ből:

"Most ment el mellettem egy barátod, akinek szülinapja van, és vele volt egy másik ismerősöd is. Nem vettek észre!".

Mennyire találó már ez a megfogalmazás, nem?! Ismerősöm. Hát igen, barátnak már nem nagyon nevezhető az illető, 20 év ide vagy oda. Végülis ha ő úgy gondolja, hogy megérte ezt kidobni, mint egyszer az életben szembenézni dolgokkal, és bármit is elismerni vagy felvállalni, akkor biztos neki van igaza, mi nem ellenkezhetünk :) De nem vicces amúgy, hogy egy barátságot nem az említett 20 év, hanem az elmúlt pár hónap határoz meg igazán? Bár ezzel sem lenne igazán semmi gond, bárkinek adódhat úgy, hogy hónapokig/évekig nem tudja/nem akarja/eszében sincs rendesen tartani a kapcsolatot a többiekkel. A kérdés csak az, hogy ha az illető visszajön/rájön, hogy fasz, a többiek vajon tárt karokkal fogadják-e...

Viszont nem hiszem, hogy érdemes róla többet írnom. Így is már túl sokat foglalkoztam vele idén, még ha nem is szó szerinti megközelítésben :) Kíváncsi leszek amúgy mit szól majd hozzá... de ezt majd akkor :)

Amúgy bármennyire is próbálunk róla nem beszélni, mert minek (ő már nem kérdez felőlünk), valahogy mindig szóba kerül (bár már egyre kevésbé érdekes a téma), hogy újra és újra meglepjen minket a f... dolgaival :) Vagy csak mi vagyunk naivak?

Legújabb kedvenc: "Isten éltesse születésnapja alkalmából barátomat Viszti Tamást; és Bakos Erikát!!! Boldog szülinapot!"

Az egy dolog, hogy ezt december 19-én írta ki az iwiw üzenőfalára (ezt még azért elnézzük neki, mert elfüstölt otthon a gépe, és biztos ezért írta ki egy nappal korábban *), de a stílus az, ami káprázatos :) Muszáj még egyszer leírnom: "Isten éltesse születésnapja alkalmából barátomat Viszti Tamást". Nem gyönyörű? Annyira baráti a hangnem. Annyira közvetlen. Annyira nem hivatalos nyomtatványra való! Annyira All-in-One. Szóval ehhez járna az őszinte gratulációs levél :DDDD

* update: 20-án is volt fent :)))))

Veszélyben a Maffia 3, vagy pont fordítva?

Nemrég felmerült (egy nagy közös Madagaszkár 2 nézés alkalmával, ahol az már fel sem merült bennünk, hogy neki is szóljunk, nem mintha jött volna (nálam a TDK volt az utolsó, hogy jegyet foglaljak neki)), hogy újra neki kéne állni a Maffia 3-nak. És itt jön egy nagy kérdés: vele mi legyen? Ő is része volt az első két résznek, most hagyjuk ki belőle, mert fasz? Forgassuk le nélküle, és még a premierre se hívjuk meg? Abban nagyon hamar mind egyetértettük, hogy felőlünk nyugodtan jöhet. A kérdés itt inkább az, hogy ő benne akar-e egyáltalán lenni a korábbi 9 hónap után, és ha igen, tud-e majd normálisan hozzáállni a dolgokhoz. Mert én azt mondtam, hogy ha mindenki más komolyan veszi, ő viszont késne, vagy hátráltatná a többiek munkáját, akkor ne legyen benne. Ennyire egyszerű. Csak mostanra megfogalmazódott bennem egy másik kérdés is: mi komolyan akarjuk azt, hogy ő része legyen bárminek is, ha már ennyire látványosan mindenkit utál és leszar, vagy csak a mögöttünk lévő 20 év (és a meglévő 2 rész) miatt lenne illendő, hogy ő is benne legyen?

Mert azért lássuk, hogy számára miből is állt a Maffia 2 receptje (ami azért nem most volt, hanem 2004 nyarán, amikor még elvileg minden szép és jó volt!):
- gondolkozz egysíkúan és végy egy eleve elvetélt alapötletet (saját magadra kihegyezve természetesen)
- majd azért még durcizz be látványosan, ha bármelyik további ötletedet megvétózzák (B: Ja, mert azon nem látszik, hogy nem pince, hanem egy rendőrségi raktár. V: Nem, én azt mondtam, hogy a külteret nem akarom keverni a beltérrel)
- késs sokat, és ezáltal legyél hátráltató tényező, ezzel is ösztönözve a többieket, hogy oldják meg néküled a dolgokat
- még véletlenül se állj ki a saját ötleteidért (pl: a soha el nem készült President Evil: A Raktár, ami helyett ugye lett a nagysikerű I, Scream: A fagyi című kisfilm)
- végül, de nem utolsó sorban, szard le a végterméket!

Felesleges körök a.k.a. Ez történt korábban

Mit lehet mondani a következő párbeszédre?
- Tervezzük, hogy megnézzük az Amikor megállt a Föld-et.
- Sokan mennénk?
- Igen, úgy tervezzük.
- Mi lenne, ha mi külön néznénk meg, csak ketten?

És egy másik nyalánkság, ami ugyan később került a birtokomba, de fölösleges új bejegyzést csinálnom hozzá:
- Hol leszel szilveszterkor?
- Dávidéknál lesz nagy parti.
- Aham... [fél perc szünet] Azért remélem, hogy mi ketten fogunk még együtt szilveszterezni...

Egy olyan úriember utolsó szavai ezek, aki már egy jó ideje nem színesíti úgymond a baráti körünket. Aki látványosan kerül mindent és mindenkit, de neki persze nincs baja senkivel! Csak ha az ember esetleg összefut vele az utcán, és megjegyzi, hogy „Nahát, milyen régen láttunk téged, csak nem kerülsz minket?”, jön egyből a vetítés meg a jópofizás, hogy „Jaj, dehogy, csak rengeteg dolgom volt az utóbbi időben. Amúgy puszi-puszi, mi van veletek? Széles mosoly”. Minek kellenek ide ezek a felesleges körök? Az emberre mosolyog, de amint hátat fordítunk neki, máris jön a fújás, meg a „már megint beszólt” szindróma. Valahogy nem bírom a kétszínű embereket! Erre tökéletes példa a legutolsó, tán 2 hónappal ezelőtti Pólus-os néhány együtt töltött perc. Annyi hónapos kihagyás után mégis próbáltunk vele értelmesen elbeszélgetni (és csak felszínesen érintve azt is, hogy kemény 1 hét után már nem gazdagítja a felsőoktatás köreit), csakhogy ő mindent támadásnak vett, persze csak utólag. Annyi nincs benne, hogy bármit is a szemünkbe mondjon. Mert mi ugyanis, mint utólag kiderült, semmiről sem tudunk, és semmiről sincs fogalmunk. Mi nem tudjuk milyen a távoktatás. Nem tudjuk milyen korán kelni. Nem tudjuk milyen órákon át zötykölődni a vonaton. Mi nem tudjuk mi az, amikor a munkahelyen szabit kell kivenni 1-1 oktatási napért. Mi nem tudunk semmit se… ahogy ő is csak kifogásokat tud keresni... ("Bár államilag lettem volna finanszírozva, de mi az, hogy utazni kell, hogy pénzbe kerül a vonatjegy, hogy hosszú az út, hogy csak fizetésnélkülire enged el a szemét diri, hogy tanulni kell? Ez felháborító!")

Még márciusban volt egy nagyobb beszélgetés (az utolsó), amit 6 hét csönd követett részéről, mert éljen a strucc politika. Hat hét alatt gondolhatta "elül a vihar, nekem nem kell vele foglalkoznom, mert talán meg sem történt". Lényegében el is ült, mert mi se nagyon foglalkozunk vele. Majd jött az Indi 4, ahol még tiszteletét tette, persze totál érdektelenséget mutatva a többiek felé (sokkal érdekesebb a mobilom, mint amit Varci vagy épp bárki más mesél). Ezt követte a következő fél évben kettő, vagy maxiumum három összefutás. Ő választotta ezt, ő alakította így, csak sajnos senki nem kapálózott utána…

Tisztelet

Tegnap megnéztük Varcit a Nemzeti Színházban. Mindenképp ezzel a mondattal akartam kezdeni, mert a sztori többi része elhomályosítaná ezt a fantasztikus hírt...

Színész barátunk szerzett nekünk 3 jegyet az előadásra. Úgy volt, hogy Tomi, Bori és én nézzük meg, végül Tomi, hogy Béri kolega is láthassa végre Varcit színpadon, gálánsan lemondott a jegyről. Találkozzunk valahol, mondta Béri a biztonság kedvéért. Oké, legyen n7 a Népligeti villamosmegállóban. Borival már ott voltunk óra 10-re. Eltelik öt perc, semmi. Felcsörgöm Gabit, hogy merre járhat, de nem veszi fel. Pár perccel később újra hívom, nem veszi fel. Rendben, a színház nem 2 percre van, úgyhogy a következő villamossal elmegyünk, akár itt lesz, akár nem. 18.28-kor felszállunk a villamosra, Gabi nélkül. 18.43 körül már a színháznál vagyunk. Újra próbálom hívni, semmi. Felhívom Józsibát, felveszi, de csak annyit tud mondani kedves fiáról, hogy nincs otthon, és ma még nem is látta. Talán valami történt vele, mondja Bori. Csak nem csapta el egy traktor, vagy metró, nyugi, mondom én. Felcsörgöm Tomit. Értetlenül áll a dolgok előtt, mondja, majd ő is megpróbálja hívni. 18.52-kor elindulunk a ruhatárhoz, majd le a színpadhoz...
Az előadás végeztével felhívom Tomit, hogy tudott-e beszélni kolegával. Igen, sikerült. Harmadik próbálkozásra felvette. Jól van, nincs semmi baja, mert mondtam, hogy már kezdtetek aggódni érte. Amúgy elmondása szerint ott volt a megállóban is, és a színháznál is. Azt mondta, hogy fél előtt ért a Népligethet az ő órája szerint, rohant fel, de már csak az elsuhanó villamost látta. 18.50-re volt a színháznál, de nem látott titeket, és jegy híján nem tudott sokat csinálni, ezért hazament. Ja, és a mobilját természetesen otthon hagyta (ez az egész csak azért furcsa, mert a villamosról nem láttunk egyetlen rohanó embert sem, és még a ruhatárból is néztük, hogy nincs-e ott véletlenül. Meg a másik: a villamos legalább 6-7 percenként járt, ha mi értünk oda közel háromnegyedre, úgy, hogy tudtuk merre kell menni, akkor az, aki nem volt biztos benne, hogy merre is van a Nemzeti, tutira nem érhetett oda 18.50-re) Mi ebből a tanulság?, kérdezi Tomi. Kettő is van. 1, legközelebb legyen nála a jegy. 2, vigye magával azt a kurva mobil. És van egy 3. is, mondom: egyszer az életben, talán ott lehetett volna időben...
Már korábban beszéltük, hogy előbb-utóbb lesz egy olyan alkalom, hogy ott lesz hagyva a picsába. Csak sajnálom, hogy ez volt az az alkalom, és ezzel tisztelte meg mind Varcit, mind pedig Tomit.