A végső poén (update)

Gondoltam, ha már március 19 nem jött össze, a mai nap egy amolyan utolsó utáni nap lehet, egy végső poénhoz. Most értem ugyanis haza... tőle. Faterja nyitott ajtót, egyből meg is jegyezte, hogy "De régen jártam errefele". Mondtam, hát igen, így alakult mostanság :) Ő bent olvasgatottt valami német újságot. Na, azt a nézést amikor észrevett, látni kellett volna. Szinte benne volt minden, de azért megvolt a puszi-puszi-hátsimi természetesen. Mondtam, ne aggódjon, nem zavarok soká, csak ezt akarom személyesen átadni neki. Kis csomag elő, érdeklődő pillantásokkal átvesz, kinyit. Egy Szélmalomharc példány. Forgatja, forgajta, elolvassa a dedikálást ("Drága barátom..."), belelapoz. Hümmög néhányat, majd megköszöni! Amint lesz egy kis időm elolvasom, de csak a német felsőfokú után, mondja. Természetesen, mondom én. Ha bármi kérdésed lesz a könyv elolvasását követően, nyugodtan keress meg. Ebben maradtunk.

UPDATE: no, úgy látom ez a téma már tényleg a kutyát sem érdekli (még Mizut sem!), és leginkább annyira érdekes, mint egy pohár lecsó! És ez pontosan így van rendjén!

Lehet inkább azt kellett volna kiírnom, hogy teljesen újraterveztem a nyaralási video digipack-jét, amivel kissé megemelkedtek a költségek, de még így is csak potom 18.990-be fog kerülni minden kedves érdeklődőnek, vagy újravágtam mindenkinek a filmet, személyreszabottan, amiben csak ő szerepel (mármint nem Ő ő, hanem akié az adott példány "ő") vagy azt, hogy idén, a székesfehérvári zidó dímonok helyes értesülései szerint, igenis jön a 600 :)

Vagy inkább semmit :D