Valamikor azt álmodtam, hogy februárban végre neki tudok állni a nyaralási videó vágásának... majd felébredtem, és jót nevettem :) Mondjuk komolyan nem tudom miből gondoltam, hogy a jelenleg futó projektek (maffia 3, fotózás, videózás és vágás, digipack) mellé befér?
Na nem baj, ez van. De úgy néz ki, hogy bizonytalan időre elhalasztom, vagy legalábbis a todo lista végére teszem, és akkor legalább nem ígérgetek hiába. Bár mondjuk már az is felmerült bennem, hogy egyáltalán van-e értelme nekiállni... sok kedvem mondjuk tényleg nincs hozzá, de szerintem pár év múlva azért jó lesz elővenni ezt is, ahogy a 2007, 2008-ast is jó újra nézni.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: álom. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. március 4., péntek
2010. szeptember 15., szerda
Apámmal Twin Peaks-ben
Bizony, a cím nem elírás, ezt sikerült ma hajnalban álmodnom:
Twin Peaks határában leparkolunk apummal. Ő lazán kiugrik a kocsiból, viszont nekem, aki az anyósülésen utazik, kissé meggyűlik vele a bajom, mert sikerült valami susnyában megállnia, az ajtót alig tudom kinyitni, jobb oldalon szinte végig bozót. Nagy nehez azért csak sikerül kikecmeregnem, kicsit bele is dőlök valami szarba, de azért megvagyok. Azaz lennék, ha nem valami ragaszkodó növényt fogtam volna ki, ami nem enged. Néhány tini jön oda hozzám segíteni, hogy kiszabaítsanak a fogva tartó erők szorításából. Hogy sikerült ezt összehoznod?, kérdezik. Mármint mit?, nézek vissza rájuk. Hát, hogy így belemásztam a veszélyes indákba. Jó, hogy belemásztam, mondom, kiszállni alig tudtam. De ezt nem hiszik el.
Snitt. Egy hosszú asztal egyik asztalfőjén ülök, apum velem átellenben. Morcos. Valószínűleg azért, hogy hol a bánatban voltam eddig. Na kösz. Balra mellettem Harry S. Truman sheriff. Felteszek neki néhány érdeklődő kérdést, hogy milyen itt lakni, milyen a közbiztonság, hogy van, milyen volt a gyerekkora, stb. Már persze ha bármit is tudna mondani a gyerekkoráról, lévén, hogy csak egy sorozat karakter. Elkezd átéléssel mesélni, amiből az erős háttérzaj miatt semmi sem hallok, de azért bólogatok. Apum még mindig morcos.
Nem messze az utcán, egy lécső előtt észreveszem Audrey Horne-t, aki egy lovon áll. Vagy elefántom. Ez nagyon szép művészkép lenne, akár fekete-fehérben is, gondolok is egyet, hogy lefotózom. De mire odaérnék, hogy kattintsak, leszáll a lóról vagy elefánrtól. Beszélgetni kezdünk. Vált a háttér, egy kertre látunk rá, ami tele van szépen nyírt sövénnyel. Apum is ott van. Oda kell mennem hozzá, mondom Audrey-nak. Menj csak, enged utamra. Szia apu, itt vagyok. Helló.
Egy boltíves fordulóban állunk apummal, amikor egy öreg nő jön oda hozzánk. Ez ki ez és mit akar? Sötét titkokra derül fény, mondja vészjóslóan. Vigyázzanak magukra! Ebbena a pillanatban el kezd forogni a világ, és apummal mind a ketten összeesünk - nem sokkal később mondom a rendezőnek, hogy a forgatókönyv szerinti "forogni kezd a világ" részt milyen ügyes kameramozgással oldották meg...
Twin Peaks határában leparkolunk apummal. Ő lazán kiugrik a kocsiból, viszont nekem, aki az anyósülésen utazik, kissé meggyűlik vele a bajom, mert sikerült valami susnyában megállnia, az ajtót alig tudom kinyitni, jobb oldalon szinte végig bozót. Nagy nehez azért csak sikerül kikecmeregnem, kicsit bele is dőlök valami szarba, de azért megvagyok. Azaz lennék, ha nem valami ragaszkodó növényt fogtam volna ki, ami nem enged. Néhány tini jön oda hozzám segíteni, hogy kiszabaítsanak a fogva tartó erők szorításából. Hogy sikerült ezt összehoznod?, kérdezik. Mármint mit?, nézek vissza rájuk. Hát, hogy így belemásztam a veszélyes indákba. Jó, hogy belemásztam, mondom, kiszállni alig tudtam. De ezt nem hiszik el.
Snitt. Egy hosszú asztal egyik asztalfőjén ülök, apum velem átellenben. Morcos. Valószínűleg azért, hogy hol a bánatban voltam eddig. Na kösz. Balra mellettem Harry S. Truman sheriff. Felteszek neki néhány érdeklődő kérdést, hogy milyen itt lakni, milyen a közbiztonság, hogy van, milyen volt a gyerekkora, stb. Már persze ha bármit is tudna mondani a gyerekkoráról, lévén, hogy csak egy sorozat karakter. Elkezd átéléssel mesélni, amiből az erős háttérzaj miatt semmi sem hallok, de azért bólogatok. Apum még mindig morcos.
Nem messze az utcán, egy lécső előtt észreveszem Audrey Horne-t, aki egy lovon áll. Vagy elefántom. Ez nagyon szép művészkép lenne, akár fekete-fehérben is, gondolok is egyet, hogy lefotózom. De mire odaérnék, hogy kattintsak, leszáll a lóról vagy elefánrtól. Beszélgetni kezdünk. Vált a háttér, egy kertre látunk rá, ami tele van szépen nyírt sövénnyel. Apum is ott van. Oda kell mennem hozzá, mondom Audrey-nak. Menj csak, enged utamra. Szia apu, itt vagyok. Helló.
Egy boltíves fordulóban állunk apummal, amikor egy öreg nő jön oda hozzánk. Ez ki ez és mit akar? Sötét titkokra derül fény, mondja vészjóslóan. Vigyázzanak magukra! Ebbena a pillanatban el kezd forogni a világ, és apummal mind a ketten összeesünk - nem sokkal később mondom a rendezőnek, hogy a forgatókönyv szerinti "forogni kezd a világ" részt milyen ügyes kameramozgással oldották meg...
2010. április 1., csütörtök
Dévédékkel álmodó
Ma azt álmodtam, hogy a Westend MediaMarkt-ban eltűntek a dvd-k! Illetve csak egy sornyi maradt belőlük, a többi helyét mindenféle konyhai felszerelés, robotgéjp és minden egyéb vette át. Ami maradt, az csak a Halálos fegyver 1-2-4, raklapszámmal, illetve egy gyűjteményes doboz. Egyből Varcira gondoltam, próbáltam is hívni, de nem vette fel.... nem is vettem meg a filmeket.
Majd észrevettem egy lépcsőt, ami egy eddig nem létező emeletre vezetett, és megdöbbenésemre ott találtam is egy Saturnt! A dvd-k, mint a könyvtárban, végehosszú polcokon sorakoztak. De én inkább egy csajszihoz mentem oda, és kedvesen tájékoztattam, hogy van némi APEH tartozása, amiről a papírt is megmutattam neki. Meglepődött, bár tudott róla. Majd viccelődni kezdtem, hogy ez azért mennyire menő dolog, hisz nevezzen meg bárki is a baráti társaságából, akinek van APEH tartozása. Nem tudott. És így máris sokkal jobban érezte magát...
Végül azért megvettem a Halálos fegyver gyűjteményt (nem digipack), majd Varci hívott, hogy már megvan neki. Én pedig nem tudtam mit kezdeni az új szerzeménnyel...
Ekkor ébredtem fel, amikor is Mizu leszaltózott a hűtő tetejéről.
Majd észrevettem egy lépcsőt, ami egy eddig nem létező emeletre vezetett, és megdöbbenésemre ott találtam is egy Saturnt! A dvd-k, mint a könyvtárban, végehosszú polcokon sorakoztak. De én inkább egy csajszihoz mentem oda, és kedvesen tájékoztattam, hogy van némi APEH tartozása, amiről a papírt is megmutattam neki. Meglepődött, bár tudott róla. Majd viccelődni kezdtem, hogy ez azért mennyire menő dolog, hisz nevezzen meg bárki is a baráti társaságából, akinek van APEH tartozása. Nem tudott. És így máris sokkal jobban érezte magát...
Végül azért megvettem a Halálos fegyver gyűjteményt (nem digipack), majd Varci hívott, hogy már megvan neki. Én pedig nem tudtam mit kezdeni az új szerzeménnyel...
Ekkor ébredtem fel, amikor is Mizu leszaltózott a hűtő tetejéről.
2010. január 13., szerda
Egy léleknyi idő
Néhány nappal ezelőtt újfent álmodtam... Én komolyan nem tudom honnan jönnek ezek az álmok, de talán eddig ez volt ez eddigi legdurvább és legérdekesebb mind közül. Olyan élénken megmaradt egy része, amit nagyon kevés álmom mondhat el magáról! Az eleje annyi, hogy egy játékról szól, ahol egy csoportnyi idegent összezárnak, akik minden ok és érdek nélkül hullani kezdenek.
Egy hosszú, széles, alig bútorozott terembe lépek be, ahol a játékostársak már várnak rám a szoba két szélén ülve, kisebb csoportokban. Leülök az egyetlen szabad helyre és figyelek, vajon mi fog most történni. Kis idő elteltével a mellettem ülő idős nőhöz odasétál egy ronda, dagadt nőszemély a tulsó oldalról és szóba elegyedik vele. Megjegyzést tesz ősz hajára, ráncos arcára, állott szagára. Mi, többiek érdeklődve figyeljük a párbeszédet, ami verbálisan kezd kissé eldurvulni, mígnem a dagadt nő egy kést elő nem kap, és meg nem öli az öreglányt. Senki nem tesz semmit, nem mintha bármit is tehettünk volna. A vérengzés elteltével mindenki feláll, és kisétál a folyosóra. Amikor én is kiérek és igyekszem vissza a szobámba, a szembejövő emberek arcát böngészem. Mindenki döbbenten néz... rám. Mintha én vétettem volna valamit.
Később az emberek egyre-másra hullanak el (az egyik épp a kocsijához tartott, majd valamitől félve a kocsitetőn kötött ki, hogy kétoldalról, alulról elkapja két karmos kéz, kettétépje és behúzza az utastérbe), senki nem érti a miérteket, senki nem érez részvétet. Egyedül én érzem azt, hogy ami itt történik, az nem jó. Meg is kapom a lehetőséget, hogy változtassak rajta.
Szobámból kilépve egy kést veszek magamhoz, majd végigmegyek a folyosón és egy hosszú, széles, alig bútorozott terembe lépek be, ahol a játékostársak már várnak rám a szoba két szélén ülve, kisebb csoportokban, kezükben acélos penge pihen, ugyanolyan, mint az enyém. Leülök az egyetlen szabad helyre és figyelek, vajon mi fog most történni. Kis idő elteltével a mellettem ülő idős nőhöz odasétál egy ronda, dagadt nőszemély a tulsó oldalról és szóba elegyedik vele. Megjegyzést tesz ősz hajára, ráncos arcára, állott szagára. Mi, többiek érdeklődve figyeljük a párbeszédet, ami verbálisan kezd kissé eldurvulni, mígnem a dagadt nő felemeli bal kezét, melyben mindvégig a kést tartotta és lesújtani készül. Cselekednem kell! Elkapom a nő kezét és a földre lököm. Mást nem teszek. Égtelen nevetés hallatszik és az idő visszaugrik a lesújtás pillanatához. Nem értem mi történik, de újra elkapom a nő kezét, a földre lököm és ütni kezdem az arcát. Hallom, amint roppan a csonja. Újra égtelen nevetés és egy sóhajtás hallatszik: "Ennél többet kell tenned!". Az idő visszaugrik a lesújtás pillanatához. Újra elkapom a nő kezét, a földre lököm és elvágom a torkát. Senki nem tesz semmit, nem mintha bármit is tehettek volna. A vérengzés elteltével mindenki feláll, és kisétál a folyosóra. Amikor én is kiérek és igyekszem vissza a szobámba, a szembejövő emberek arcát böngészem. Mindenki döbbenten néz... rám. Mintha én vétettem volna valamit...
Egy hosszú, széles, alig bútorozott terembe lépek be, ahol a játékostársak már várnak rám a szoba két szélén ülve, kisebb csoportokban. Leülök az egyetlen szabad helyre és figyelek, vajon mi fog most történni. Kis idő elteltével a mellettem ülő idős nőhöz odasétál egy ronda, dagadt nőszemély a tulsó oldalról és szóba elegyedik vele. Megjegyzést tesz ősz hajára, ráncos arcára, állott szagára. Mi, többiek érdeklődve figyeljük a párbeszédet, ami verbálisan kezd kissé eldurvulni, mígnem a dagadt nő egy kést elő nem kap, és meg nem öli az öreglányt. Senki nem tesz semmit, nem mintha bármit is tehettünk volna. A vérengzés elteltével mindenki feláll, és kisétál a folyosóra. Amikor én is kiérek és igyekszem vissza a szobámba, a szembejövő emberek arcát böngészem. Mindenki döbbenten néz... rám. Mintha én vétettem volna valamit.
Később az emberek egyre-másra hullanak el (az egyik épp a kocsijához tartott, majd valamitől félve a kocsitetőn kötött ki, hogy kétoldalról, alulról elkapja két karmos kéz, kettétépje és behúzza az utastérbe), senki nem érti a miérteket, senki nem érez részvétet. Egyedül én érzem azt, hogy ami itt történik, az nem jó. Meg is kapom a lehetőséget, hogy változtassak rajta.
Szobámból kilépve egy kést veszek magamhoz, majd végigmegyek a folyosón és egy hosszú, széles, alig bútorozott terembe lépek be, ahol a játékostársak már várnak rám a szoba két szélén ülve, kisebb csoportokban, kezükben acélos penge pihen, ugyanolyan, mint az enyém. Leülök az egyetlen szabad helyre és figyelek, vajon mi fog most történni. Kis idő elteltével a mellettem ülő idős nőhöz odasétál egy ronda, dagadt nőszemély a tulsó oldalról és szóba elegyedik vele. Megjegyzést tesz ősz hajára, ráncos arcára, állott szagára. Mi, többiek érdeklődve figyeljük a párbeszédet, ami verbálisan kezd kissé eldurvulni, mígnem a dagadt nő felemeli bal kezét, melyben mindvégig a kést tartotta és lesújtani készül. Cselekednem kell! Elkapom a nő kezét és a földre lököm. Mást nem teszek. Égtelen nevetés hallatszik és az idő visszaugrik a lesújtás pillanatához. Nem értem mi történik, de újra elkapom a nő kezét, a földre lököm és ütni kezdem az arcát. Hallom, amint roppan a csonja. Újra égtelen nevetés és egy sóhajtás hallatszik: "Ennél többet kell tenned!". Az idő visszaugrik a lesújtás pillanatához. Újra elkapom a nő kezét, a földre lököm és elvágom a torkát. Senki nem tesz semmit, nem mintha bármit is tehettek volna. A vérengzés elteltével mindenki feláll, és kisétál a folyosóra. Amikor én is kiérek és igyekszem vissza a szobámba, a szembejövő emberek arcát böngészem. Mindenki döbbenten néz... rám. Mintha én vétettem volna valamit...
2009. november 7., szombat
Vasrúd és kátrány
Ma megint okosat álmodtam:
Egy moziban voltunk, de egy akkorában, hogy szinte a vásznat sem nagyon láttuk. Már kezdődne a film, leoltják a lámpákat, amikor kb 20-30 HKCS jön be keménykedve, vasrúddal a kezükben. Bori meg is jegyzi, hogy na már csak ezek kellettek, amire az egyik játszani kezdi a kemény csávót pár másodpercre, majd megy tovább. Az előttünk ülő csaj is "beszól", mire őt jól pofáncsapják a vasrúddal. Még a mozi előtt gondoltuk hozunk egy stukkert otthonról, just in case, be is raktuk, csak épp töltény nincs benne. Viszont a stáblistát már nem kéne megvárni, mert jobb a békesség. A film végén pedig állunk a jegypénztárnál, és azon veszekszünk, hogy fel kéne hívni apámat, hogy jöjjön értünk vagy hívjunk inkább taxit. Ne ugráltassuk mindig apámat. De igen. Hívjunk inkább taxit. Inkább apumat. Végül taxit hívunk :)
Illetve egy másik: új módszert akarok találni a digipack ragsztáshoz, hogy még stabilabb és jobb legyen, mire kitalálom, hogy a kátrány milyen jó ötlet lenne. Be is kenem az újonnan összerakott digik élét, de amikor látom, hogy ez ragad minden felé, meg ronda, le akarom törölni egy fehér törölközővel, de már nem tudom... és a doboz is gyűrött lett.
Egy moziban voltunk, de egy akkorában, hogy szinte a vásznat sem nagyon láttuk. Már kezdődne a film, leoltják a lámpákat, amikor kb 20-30 HKCS jön be keménykedve, vasrúddal a kezükben. Bori meg is jegyzi, hogy na már csak ezek kellettek, amire az egyik játszani kezdi a kemény csávót pár másodpercre, majd megy tovább. Az előttünk ülő csaj is "beszól", mire őt jól pofáncsapják a vasrúddal. Még a mozi előtt gondoltuk hozunk egy stukkert otthonról, just in case, be is raktuk, csak épp töltény nincs benne. Viszont a stáblistát már nem kéne megvárni, mert jobb a békesség. A film végén pedig állunk a jegypénztárnál, és azon veszekszünk, hogy fel kéne hívni apámat, hogy jöjjön értünk vagy hívjunk inkább taxit. Ne ugráltassuk mindig apámat. De igen. Hívjunk inkább taxit. Inkább apumat. Végül taxit hívunk :)
Illetve egy másik: új módszert akarok találni a digipack ragsztáshoz, hogy még stabilabb és jobb legyen, mire kitalálom, hogy a kátrány milyen jó ötlet lenne. Be is kenem az újonnan összerakott digik élét, de amikor látom, hogy ez ragad minden felé, meg ronda, le akarom törölni egy fehér törölközővel, de már nem tudom... és a doboz is gyűrött lett.
2009. október 26., hétfő
Egy álom odaát
Lehet a Supernatural új évada miatt, vagy én nem is tudom, de kezdek mindenféle világvégés cumót álmodni. Pár napja valami ilyesmit álmondtam:
A sztori elejére már nem nagyon emlékszem, de Sam és Dean ( :-) volt benne. Egy afféle rezervátumban, vagy füvészkertben voltak, a lényeg, hogy erdőben, egy busznyi iskolás gyerekkel. Ezek a gyerekek idővel szépen megfogyatkoztak. Gondolom jó brutális módon, bár erre nem emlékszem. Majd lángolni kezdett az erdő, sűrű sötét füst gomolygott mindenfelé. Az erdei állatok menekülőre fogták. Sam és Dean is bepattant a kocsiba (eddig nem volt autójuk), majd tűztek kifelé az erdei úton. Mellettük őzek, medvék és mindenféle prémes állat esett el, vagy sült éppen jó ropogósra. Dean a gázba taposott, mire kiértek az erdőből, egészen a bejárati kapuig, ahol egy sárga iskolásbusz várta, hogy bemehessen az erdőbe. Sam sorra ismerte fel a korábban elhullott gyerekeket. Csak ekkor döbbent rá, hogy az a valami, ami elpusztítja az erdőt, csak akkor mehet ki a falakon túlra, és jöhet el a világvége, ha a busz engedélyt kap arra, hogy tovább mehetnek a susnyába. Sam kipattant a kocsiból, és rohant a sofőr felé, aki már épp elkezte dedikálni a belépő papírt. Neeeee, kiáltotta Sam. De mire odaért, hogy kiránthassa a tollat a sofőr kezéből, már késő volt. Az erdő mélyéről éktelen dubörgés hallatszott, majd minden elsötétült. Majd felébredtem.
A sztori elejére már nem nagyon emlékszem, de Sam és Dean ( :-) volt benne. Egy afféle rezervátumban, vagy füvészkertben voltak, a lényeg, hogy erdőben, egy busznyi iskolás gyerekkel. Ezek a gyerekek idővel szépen megfogyatkoztak. Gondolom jó brutális módon, bár erre nem emlékszem. Majd lángolni kezdett az erdő, sűrű sötét füst gomolygott mindenfelé. Az erdei állatok menekülőre fogták. Sam és Dean is bepattant a kocsiba (eddig nem volt autójuk), majd tűztek kifelé az erdei úton. Mellettük őzek, medvék és mindenféle prémes állat esett el, vagy sült éppen jó ropogósra. Dean a gázba taposott, mire kiértek az erdőből, egészen a bejárati kapuig, ahol egy sárga iskolásbusz várta, hogy bemehessen az erdőbe. Sam sorra ismerte fel a korábban elhullott gyerekeket. Csak ekkor döbbent rá, hogy az a valami, ami elpusztítja az erdőt, csak akkor mehet ki a falakon túlra, és jöhet el a világvége, ha a busz engedélyt kap arra, hogy tovább mehetnek a susnyába. Sam kipattant a kocsiból, és rohant a sofőr felé, aki már épp elkezte dedikálni a belépő papírt. Neeeee, kiáltotta Sam. De mire odaért, hogy kiránthassa a tollat a sofőr kezéből, már késő volt. Az erdő mélyéről éktelen dubörgés hallatszott, majd minden elsötétült. Majd felébredtem.
2009. május 22., péntek
Egy hülye álom
Tegnap este azt álmodtam, hogy Dáviddal vagyunk valahol. Kiszállunk a kocsijából, de csak egy pár percre, hogy bekapjunk valami kaját a közeli étkezdében. A környéken jönnek mennek az emberek. Az étkezde egy olyan helyen van, ahova pár lépcső vezet fel, és egy hosszú külső út egy ház mellett, jobbra korlát. Mire visszaérünk a kocsihoz, annak csak a hűlt helyét találjuk. Én teljesen kiakadok, hogy hogy a susnyába nyúlták le a kocsit ennyi idő alatt! De csak látott valaki valamit! Nem látott. És ekkor hirtelen belém nyilall, hogy mivel csak kiugrottunk, bent hagytam a kocsiban a mobilomat. Aminek most lőttek. És amiről nem mentettem le a telefonszámaimat. És Bori most hogy fog engem elérni. És csak úgy fuck...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
