Valaki tényleg ellopta a napokat! Biztos a Grincs, vagy valami más jószánédkú élőlény lehet benne a ludas :) Hová tűnt az elmúlt egy év? Hová tűnt az idei fél év? A nap, mely egykor még oly távolinak tűnt, most itt liheg a nyakunba, és még az a szerencse, hogy nem volt időnk azon pánikolni, hogy mi lesz, ha tényleg itt lesz. Holnap találkozunk!
Ja, de azért egy kicsit: waáááááááááááááááááááááááááááá :DDD
2010. június 25., péntek
2010. június 23., szerda
Csövi humor
Vegyenek má'! Kell a pénz kajára! Éhes vagyok!
mondta a hajlékony, a metrofeljáró lépcsőjén ücsörögve, egyik kezében a legfrissebb FN számot lengetve, a másikban pedig cigit szorongatva. Tudom én, hogy kukázhatta is, de azért sokat vesztett a hitelességéből a középső mondat :)
2010. június 22., kedd
A kékülés útján
Anyagi lelkiismeretem, vétkeztem!
A történelem megismételte önmagát. Hajdanán az első DVD filmemet születésnapomra kaptam, és ugyan még nem tudtam mivel lejátszani, de ez nem tántorított el, hogy folytassam a gyűjtést. Tegnap hasonlóképp bűnbe estem. Megvettem életem első, saját pénzből finanszírozott Blu-ray filmjét. Egyszerűen nem tudtam neki ellen állni. Már szemeztem vele korábban is, de az igazi kezdőlökést hétvégén kaptam meg.
De ez még nem a legrosszabb, amit tettem: ez a film már két példányban megvan dvd-n is (nem, nem a Sötétség serege, mert abból már a harmadik példányt gyűjtöttem be legutóbb, amiért vezekeltem is)! Abban reménykedem csak, hogy a szóbanforgó film címe enyhítőleg hathat eltévejedésemre, ugyanis egy Fight Club BD került a polcomra, korrekt áron.
Anyagi lelkiismeretem, kérlek ne légy túl szigorú hozzám!
A történelem megismételte önmagát. Hajdanán az első DVD filmemet születésnapomra kaptam, és ugyan még nem tudtam mivel lejátszani, de ez nem tántorított el, hogy folytassam a gyűjtést. Tegnap hasonlóképp bűnbe estem. Megvettem életem első, saját pénzből finanszírozott Blu-ray filmjét. Egyszerűen nem tudtam neki ellen állni. Már szemeztem vele korábban is, de az igazi kezdőlökést hétvégén kaptam meg.
De ez még nem a legrosszabb, amit tettem: ez a film már két példányban megvan dvd-n is (nem, nem a Sötétség serege, mert abból már a harmadik példányt gyűjtöttem be legutóbb, amiért vezekeltem is)! Abban reménykedem csak, hogy a szóbanforgó film címe enyhítőleg hathat eltévejedésemre, ugyanis egy Fight Club BD került a polcomra, korrekt áron.
Anyagi lelkiismeretem, kérlek ne légy túl szigorú hozzám!
2010. június 19., szombat
Road Kill Animal
– Nem fogunk lekamerázni egy fejetlen kutyát! – És ahogy ezt lassan kimondom, nevetségesnek érzem magam. Már miért ne kameráznánk le egy fejetlen kutyát? Ilyen alkalom csak huszonöt évente egyszer adatik meg az embernek. Olyan, mint a napfogyatkozás.
Ki hitte volna, hogy a fikció egyszer valóra válik? Merthogy valami hasonló történt velem tegnap munkába menet, csak épp nem kutyával, hanem egy egészen pici cicával (kb olyan korú lehetett, mint Mizu, amikor hozzánk került), és azért szerencsére a feje még a helyén volt. De akkor is! Borzasztó volt látni az esőverte testét, és a halott tekintetét. Az pedig tanulságos volt, hogy az emberek mennyire közömbösek voltak! Biztos, hogy látták szegény állatot, de senki még csak oda se bagózott. Nekem pedig a szívem szakadt meg a látványtól. Képek a tovább mögött, de csak az nézze meg, aki komolyan fel van készülve egy elhunyt kisállat látványára!!
Ja, és ha valaki azt hinné, hogy a Tovább mögött csak valami poén van, annak inkább itt van ez:
2010. június 10., csütörtök
Dagobert $zindróma
Az egész mostani fejtegetés abból indul most ki, hogy imádom a tévhiteket, mert meglepők és mulatságosak tudnak lenni. A legutolsó gyöngyszem még 2006-ból származik, amikoris jött egy olyan teória, hogy azért zuhantam magamba, mert Bubu születése után nem bírtam elviselni, hogy nem én vagyok a legfiatalabb a családban... Ez egy GigaWTF :) Bár a mostani ugyan nem éri ennek a szintjét, de ezt egyszerűen muszáj az utókornak valamilyen formában megörökítenem :) És bizony sokat agyaltam, hogy miként is írjam meg (majd talán a végén érthető lesz, hogy ez miért dilemma).
Miről is van most szó? Röviden csak arról, hogy bizonyos felvetés alapján rólam meg lehetne mintázni a spúrság mintaszobrát. Lelke rajta, aki így gondolja, de azért a spúrságot ne keverjük össze a spórolóssal, még akkor sem, ha mind a kettő "s"-el kezdődik :) És hogy jön ide Dagobert? Szerintem már mindenki sejti. Rajta keresztül szeretném érzékeltetni a két fogalom közti különbséget:
- Dagobert spúr, mert nincs többszáz eredeti dvd-je, összegben több száz, ha nem milliós tételben
- Dagobert spórolós, mert megnézi, hogy mire ad ki pénzt
- Dagobert spúr, mert nem gyűjtött be pl mindenféle játékfigurát, kénye-kedve szerint, szintén nem csekély összegért
- Dagobert spórolós, mert szeret félretenni
- Dagobert spúr, mert még ha lenne is mellette valaki, egy centet nem költene rá
- Dagobert spórolós, mert nem eszik mondjuk minden héten étteremben
És még szerintem lehetne fokozni okosabbnál okosabb példákkal, de talán ebből is látszik, hogy bizonybotorbátor dolog félinformációk alapján és/vagy azok hiányában megítélni bárkit is :D
Miről is van most szó? Röviden csak arról, hogy bizonyos felvetés alapján rólam meg lehetne mintázni a spúrság mintaszobrát. Lelke rajta, aki így gondolja, de azért a spúrságot ne keverjük össze a spórolóssal, még akkor sem, ha mind a kettő "s"-el kezdődik :) És hogy jön ide Dagobert? Szerintem már mindenki sejti. Rajta keresztül szeretném érzékeltetni a két fogalom közti különbséget:
- Dagobert spúr, mert nincs többszáz eredeti dvd-je, összegben több száz, ha nem milliós tételben
- Dagobert spórolós, mert megnézi, hogy mire ad ki pénzt
- Dagobert spúr, mert nem gyűjtött be pl mindenféle játékfigurát, kénye-kedve szerint, szintén nem csekély összegért
- Dagobert spórolós, mert szeret félretenni
- Dagobert spúr, mert még ha lenne is mellette valaki, egy centet nem költene rá
- Dagobert spórolós, mert nem eszik mondjuk minden héten étteremben
És még szerintem lehetne fokozni okosabbnál okosabb példákkal, de talán ebből is látszik, hogy bizony
2010. június 9., szerda
A hátam közepére
A mai nap sem volt piskóta, de a tegnapi nyomdábamenős naphoz még tartozom némi kiegészítéssel: addig megvan a sztori, hogy otthagytam az anyagot, majd húztam ki egy céghez dolgozni, ahol szerencsére időben végeztem, így felcsillant némi remény, hogy még zárás előtt visszaérhetek nyomdába. Uccu neki, szaladjunk, de tanulva a korábbi fiaskóból változtassunk útirányt, hisz itt egy híd, ahol ha felszállok a villamosra, lényegében le se kell szállnom... Igenám, de előbb jussunk fel a villamosra. Ja, hogy az a híd túloldaláról indul? Sebaj, mondta Tóbiás, által keltem a hídon. Igen ám, de hol jutok fel a vilire? Ja, hogy vagy visszamegyek a hídfőhöz, az elmulasztott lépcsőkhöz, vagy sétálok ugyanannyit lefelé, délnek (szeretek délnek menni), teszek egy hurkot, és így? Legyen így. Villamos bent áll, kicsit kilépek, elérem. Perfekt. Felszáll néhány gyerkőc, de őket most hagyjuk :) Már félúton járok, amikor feltűnik, hogy a vilik valami csoportosulás-félébe kezdtek, szépen beálltak egymás után, libasorba. Gyanus. Kisvártatva be is mondják, hogy határozatlan ideig rostokolni vagyunk kénytelenek, ezért akinek drága az ideje, az találja fel magát. Jó. Elcsípek egy villamospótlót, megyünk is vele pár száz métert, és nini, az egyik sínpár egyik fele átment szinuszba. Nem értem mi ezzel a gond :)
Na lényeg, megérkezem nyomdába, a fele anyag már kész is. Remek! Viszont a másik felét nem viszi a gép. Nem remek. Próbáljuk meg azért, hátha a személyes varázsom besegít. És lőn. Oké, de ez még mindig csak 3/4 siker! Kb negyed óra alatt sikerül a maradékot is teljesíteni, így boldogan hagyhatom hátam mögött ezt a nyomdai tortúrát.
De! Mert mindig van egy de :) Az este nem lett volna tökéletes, ha kivételesen a kamera nem tréfált volna meg. A kis butus egy olyan hibával állt elő, amiről tud a gyártó, de nem akarja elismerni, ez pedig az a jelenség, mikor a kazettát hiába teszem a kis helyére, egyszerűen nem akarja a kütyü bevenni, mondván: "Dew Detected". Értem én, hogy "harmat", de hogy került oda? Biztos megint az M&M csapat alkotott valamit... Lényeg, két opció közül választhattam: hajszárítózás alacsony hőmérsékleten (mégse érdemes megolvasztani a kasztnit), vagy pedig harmatikusan lezárni valami szütyőbe, mellé dobva némi Silia Gel-t. Jelentem, ez utóbbi nyert :)
Na lényeg, megérkezem nyomdába, a fele anyag már kész is. Remek! Viszont a másik felét nem viszi a gép. Nem remek. Próbáljuk meg azért, hátha a személyes varázsom besegít. És lőn. Oké, de ez még mindig csak 3/4 siker! Kb negyed óra alatt sikerül a maradékot is teljesíteni, így boldogan hagyhatom hátam mögött ezt a nyomdai tortúrát.
De! Mert mindig van egy de :) Az este nem lett volna tökéletes, ha kivételesen a kamera nem tréfált volna meg. A kis butus egy olyan hibával állt elő, amiről tud a gyártó, de nem akarja elismerni, ez pedig az a jelenség, mikor a kazettát hiába teszem a kis helyére, egyszerűen nem akarja a kütyü bevenni, mondván: "Dew Detected". Értem én, hogy "harmat", de hogy került oda? Biztos megint az M&M csapat alkotott valamit... Lényeg, két opció közül választhattam: hajszárítózás alacsony hőmérsékleten (mégse érdemes megolvasztani a kasztnit), vagy pedig harmatikusan lezárni valami szütyőbe, mellé dobva némi Silia Gel-t. Jelentem, ez utóbbi nyert :)
Esküvői bokréta
Bizony, az esküvő témának híre eme kicsiny távoli zugba is eljutott... de mint az várható, nem egy "habosbabos" elmélkedés kiváltójaként. A részletekkel nem untatnék senkit, csupán néhány kérdés merült fel bennem:
- vajh egy esküvő mennyire szól arról a bizonyos fehér ruhás nőről és az öltönyös fickóról?
- vajh egy esküvő mennyire szól az ő boldogságuk megünnepléséről?
- vajh érdemes meghívni olyan embereket, akiket még az életben soha nem láttunk?
- vajh mit jelent az, hogy a jegyespáron kívül mindenki tiszta ideg, csak ők nem?
- vajh miként lehet megfelelni 50 ember, esetlegesen eltérő igényének?
- vajh miért esküvő előtt 2-3 héttel borulnak ki bizonyos bilik, amik létezéséről a kedves vőlegény és/vagy mennyasszonynak fogalma sem volt?
- vajh egy esküvő után mire emlékszik majd a kedves, mélyen tisztelt násznép? A tényleges nagy napra vagy az "milyen lett volna, ha..." napra?
Ezek csupán ártatlan, költőinek látszó kérdések, amikre bizony kőkemény válaszok adhatók. Én ezektől most eltekintek, de idővel bizony megérkezik rájuk a válasz. Addig is akinek van kedve, nyugodtan elmélkedhet róla a kommentek között :)
- vajh egy esküvő mennyire szól arról a bizonyos fehér ruhás nőről és az öltönyös fickóról?
- vajh egy esküvő mennyire szól az ő boldogságuk megünnepléséről?
- vajh érdemes meghívni olyan embereket, akiket még az életben soha nem láttunk?
- vajh mit jelent az, hogy a jegyespáron kívül mindenki tiszta ideg, csak ők nem?
- vajh miként lehet megfelelni 50 ember, esetlegesen eltérő igényének?
- vajh miért esküvő előtt 2-3 héttel borulnak ki bizonyos bilik, amik létezéséről a kedves vőlegény és/vagy mennyasszonynak fogalma sem volt?
- vajh egy esküvő után mire emlékszik majd a kedves, mélyen tisztelt násznép? A tényleges nagy napra vagy az "milyen lett volna, ha..." napra?
Ezek csupán ártatlan, költőinek látszó kérdések, amikre bizony kőkemény válaszok adhatók. Én ezektől most eltekintek, de idővel bizony megérkezik rájuk a válasz. Addig is akinek van kedve, nyugodtan elmélkedhet róla a kommentek között :)
2010. június 8., kedd
Maci dal
"The Bear Song*
The other day I met a bear,
Up in the woods a way up there!
He looked at me, I looked at him,
He sized up me, I sized up him.
He said to me, "Why don't you run?
I see you don't have any gun."
And so I ran away from there,
And right behind me was that bear.
Ahead of me there was a tree,
A great big tree, oh, golly gee!
The lowest branch was ten feet up,
I had to jump and trust my luck.
And so I jumped into the air,
But I missed branch on way up there.
Now don't you fret and don't you frown,
I caught that branch on the way back down.
That's all there is, there ain't no more,
Until I meet that bear once more.
The end, the end, the end, the end,
This time it really is the end!"
* aki tudja, hogy ez a kellemes kis fülbemászó nóta miben hangzott el, az nagyon le fog bukni :))
The other day I met a bear,
Up in the woods a way up there!
He looked at me, I looked at him,
He sized up me, I sized up him.
He said to me, "Why don't you run?
I see you don't have any gun."
And so I ran away from there,
And right behind me was that bear.
Ahead of me there was a tree,
A great big tree, oh, golly gee!
The lowest branch was ten feet up,
I had to jump and trust my luck.
And so I jumped into the air,
But I missed branch on way up there.
Now don't you fret and don't you frown,
I caught that branch on the way back down.
That's all there is, there ain't no more,
Until I meet that bear once more.
The end, the end, the end, the end,
This time it really is the end!"
* aki tudja, hogy ez a kellemes kis fülbemászó nóta miben hangzott el, az nagyon le fog bukni :))
Türelem mindenek felett
A blogot lassan át lehetne keresztelni "Napjaim bajai" vagy "Napjaim nyümmjei"-re, mert bár az élet "ágas-bogas", tanultuk meg tegnap a jegyes kurzuson, mégis sorra olyan szitukba kerülök, amik próbára teszik a türelmemet. Amiről én egy jó darabig azt hittem, hogy "birka türelmem" van. Viszont az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy ez közel sincs így. Nincs türelmem a kölkökhöz, és nincs türelmem a hülye emberekhez. Jó ég, belegondolni is rossz, mit csinálnék egy hülye gyerekkel :)) De a viccet félretéve, ezeket még lehet kezelni, mert az ember próbálja kerülni a nagy óvodás csoportosulásokat és/vagy egyszemélyes lurkó sereget, a hülyéken meg lehet szórakozni.
Viszont vannak helyzetek, amiket nem lehet kikerülni. Ilyen mondjuk 2 óra kényelmes ücsörgés egy rendelői váróban, ami után ha behívnak, még mosolyogni is illik. Vagy egy önkormányzat, ami tele van idiótákkal, és felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő egyedekkel (tisztelet persze a kivételnek). De tény, ezek az intézmények bármit megtehetnek, akár azt is, hogy a kemény heti 4 órás munkaidejükben cseverésszenek kedvükre, lovas újságot olvasva és/vagy intézzék a hétvégén elmulasztott bevásárlást, netán rég nem látott és olyannyira hiányolt idős mamókákkal bájcsevegjenek.
De hogy aktuális is legyen a dolog (ne csak tegnapi tortúrás), a mostani hetek mögé nem kevés logisztikát kell tolni, hogy melyik nap épp mit intézzek el, és bár tudom, nem a nyomda tartozik a legfontosabb dolgok közé, de mára ezt szerettem volna bepaszíroznom, mert nagyon máskor nem lesz rá időm, mert a héten le akarom zárni az összes függőben lévő- és beígért dolgot. Viszont úgy kicsit nehéz számolni, ha csak arra megy el kb 50 perc a nyomdában, hogy hálózat hiányában, egy USB 0-ás sebességen (annak kell lennie, mert ilyen lassú másolást én még életemben nem láttam) a szokottnál némileg nagyobb mennyiségű nyomdakész anyagom átvánszorogjon (1.6 giga, aminek bele kellett volna vérni 600-700 megába). Nem is ment át, nem is vártam meg, hisz az egész midnenségre lett volna nagyon max 1 órám, és visszajelzés, mint olyan, nincs a program részéről, hogy épp még 2 perc vagy fél óra van hátra.
A másik dolog közvetlen ez után következett. Gondoltam ha már Óbuda, akkor HÉV, amivel be lehet jutni a Batthyányi térre, majd onnan busz és hajrá. Menetidő 40 perc kalkulált, egy enyhe 10 perces sétával. Aham, ja, persze, 80 perc alatt be is értem...
Úgyhogy egy kicsit fuck a mai nap, de az ilyen dolgokon tényleg csak mérgelődni lehet, tenni ellene nem nagyon lehet...
Viszont vannak helyzetek, amiket nem lehet kikerülni. Ilyen mondjuk 2 óra kényelmes ücsörgés egy rendelői váróban, ami után ha behívnak, még mosolyogni is illik. Vagy egy önkormányzat, ami tele van idiótákkal, és felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő egyedekkel (tisztelet persze a kivételnek). De tény, ezek az intézmények bármit megtehetnek, akár azt is, hogy a kemény heti 4 órás munkaidejükben cseverésszenek kedvükre, lovas újságot olvasva és/vagy intézzék a hétvégén elmulasztott bevásárlást, netán rég nem látott és olyannyira hiányolt idős mamókákkal bájcsevegjenek.
De hogy aktuális is legyen a dolog (ne csak tegnapi tortúrás), a mostani hetek mögé nem kevés logisztikát kell tolni, hogy melyik nap épp mit intézzek el, és bár tudom, nem a nyomda tartozik a legfontosabb dolgok közé, de mára ezt szerettem volna bepaszíroznom, mert nagyon máskor nem lesz rá időm, mert a héten le akarom zárni az összes függőben lévő- és beígért dolgot. Viszont úgy kicsit nehéz számolni, ha csak arra megy el kb 50 perc a nyomdában, hogy hálózat hiányában, egy USB 0-ás sebességen (annak kell lennie, mert ilyen lassú másolást én még életemben nem láttam) a szokottnál némileg nagyobb mennyiségű nyomdakész anyagom átvánszorogjon (1.6 giga, aminek bele kellett volna vérni 600-700 megába). Nem is ment át, nem is vártam meg, hisz az egész midnenségre lett volna nagyon max 1 órám, és visszajelzés, mint olyan, nincs a program részéről, hogy épp még 2 perc vagy fél óra van hátra.
A másik dolog közvetlen ez után következett. Gondoltam ha már Óbuda, akkor HÉV, amivel be lehet jutni a Batthyányi térre, majd onnan busz és hajrá. Menetidő 40 perc kalkulált, egy enyhe 10 perces sétával. Aham, ja, persze, 80 perc alatt be is értem...
Úgyhogy egy kicsit fuck a mai nap, de az ilyen dolgokon tényleg csak mérgelődni lehet, tenni ellene nem nagyon lehet...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
