Miért mindig az enyém?

Már korábban is töprengtem azon magamban, hogy ha elfelejtődik egy nyomtatás, miért mindig az enyém az? Ha választ várok egy levélre, miért mindig az enyém marad utoljára, vagy épp jön a mese, hogy "jaj, olyan sok volt a levél, a tiedet már nem láttam / nem volt időm megválaszolni"? Ha moziba foglalok helyet, közel sem biztos, hogy meg is lesz. Vagy ha kérek valakitől valamit, valószínű nem elég egyszer kérnem, mert minden más fontosabb, sürgősebb, mint az én kérésem.

Fordítva viszont már más a helyzet. Ha mondjuk tőlem kérnek valamit, az azonnal legyen meg. Mi az, hogy még nincs kész? Pedig már tegnap kértem!

Ez az egész így nem kicsit gáz.

A hiba sokmindenkiben keresendő, de igazából csak a saját szemszögemből tudom reálisan megvizsgálni a dolgokat. Vonzom ezeket az eseteket? Lehet. Vagy csak ennyire jelentéktelen és "úgy is rá ér" érzést kelt az, amit alkalomadtán én szeretnék vagy nekem fontos? Könnyen meglehet. De akkor én miért foglalkozzak bárki kérésvel azonnal? Nem inkáb le kéne szarjam én is, azt' majd ha épp eszembe jut néhány hét múlva, akkor majd foglalkozom vele? Nyilván ez is egy megoldás. Meg az is, hogy inkább csak akkor kérek segítséget, amikor muszáj, és örülök annak, ha teljesül :)

Értem én, hogy papír, de milyen?

Ma is tanultam valamit :)

Reggel, lentebb olvasható okok miatt, a nyomdában kezdtem és szépen elregéltem, hogy nem igazán azt kaptam, amit kértem, merthogy ez itt fényes papír és nem matt. Nem, ez matt papír, mondja a lányka. Hmm, akkor ez milyen papír?, kérdezem, és előveszek egy korábbi körben nyomtatott ívet, ami jó. Megtapizza. Ez uncoated papír. És az nem matt? De, csak ez "mázolatlan", a másik pedig matt-műnyomó, ez a becses nevük. Az érdekes, mondom, mert én eddig bárhol jártam (és már volt szerencsém pár helyhez), és matt papírt kértem, akkor ezek szerint rossz papírt kaptam, ahogy korábban itt is, ami viszont nekem jó volt. A lány sem érti, hogy ez miként lehet (főleg azt, hogy náluk akkor miért is nem matt-műnyomót kaptam az eddigi "matt" kéréseimre), de természetesen javítják! És pedig ezt megköszöntem nekik! Úgyhogy ebben a cégben még van bizodalmam, bár egy árajánlatkérésért nem árt ott lenni és figyelni, mit kattintgatnak :)

Nyomda? Az mi?

Lehet én vagyok eltévedve, vagy támasztok irreális elvárásokat nyomdák felé, de nem hiszem, viszont ez a probléma már nem újkeletű. Történt már ez meg az, és ezen a hardmaik helyen is belefutottam már egy dologba, ahogy sajnos most is, csak kicsit mókásabba.

Leadtam kicsiny anyagomat kedd reggel, ftp-n, ezzel spórolva egy plusz utat, a válaszra délután 5-nél tovább nem is kellett többet várnom. Azt ígérték, csütörtök du 5-re mehet a nyomatért. Én így is tettem, majd mikor elővezettem, hogy miért is jöttem, néztek rám nagy boci szemekkel. Mit is kéne keresnünk?, kérdezték. Digipack anyagot Filmes borítókat, válaszoltam. Keresik, keresik, de csak nem lesz meg. Majd jön a srác, aki elvileg "beütemezte" a munkát, és hát, jaj, sajnos az enyém valahogy pont kimaradt. Persze, pont az enyém marad ki, különös és meglepő fordulat. De orvosoljuk, kinyomjuk most, negyed óra. Oké, megvárom. Meg is csinálják, átnézem, és valami furcsa, igazából tudom is, hogy mi, de gondoltam ennyire nem lehetnek hülyék, biztos én tévedek. Fizetek. Kicsit többet, mint gondoltam, de üsse kő, szükségem van ezekre hétvégén, hogy haladjak, itt a pénz, ne!

Pénteken, mert éljen augusztus 20, gondoltam nekiállok összetákolni 4 digit. És sajnos igen, jól éreztem, amit jól éreztem, mert ez nem matt papír, ahogy kértem, hanem fényes, aminek csak annyi a hátránya, hogy használhatatlan, mert a hajtásvonalak ezerszer jobban roncsolódnak, mint a matt esetében, törik, és még át is szakadhat. Kurva jó. Ez eddig életem legjobb nyomdai köre: ígértek egy határidőt, de így is várnom kellett, drágábban hoztam el, és még szar papírra is nyomták. Úgyhogy hétfő reggel kezdhetek ott, és nyomhatom le a torkukon a fényes papírjukat azzal a kérdéssel, hogy tényleg ennyire nehéz teljesíteni azt, amit a szerencsétlen megrendelő kér???

Eltévedt emberek

A digi biznisznek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Előny, hogy kreatív, alkotói folyamat, és jó érzés, hogy olyasmik kerülnek ki a kezeim közül, amit mások boldogan és elégedetten tesznek fel a polcukra. A hátránya viszont, hogy néhányan azt gondolják, nézegetve a házidigi oldalt, hogy "hé, itt ez a srác, egész pofás dolgokat rak össze, biztos sok szabadideje van ezekre. Nekem van néhány képem, csináljon má' belőle egy Na'vit, vagy órarendet... tegnapra". És én ezt nem értem. Miből gondolja bárki is, hogy mini grafikai stúdió vagyok? Miből gondolja bárki is, hogy füttyent egyet, és én nekiállok bármit is csinálni? Egy kvázi ismeretlen valakinek? Hát noooormáááális????

Az első szigetelés

Sose hittem volna, hogy valaha tiszteletemet fogom tenni tenni a nagybetűs SZIGET-en, de ez is megtörtént. Bár tény, ha nem lett volna a HaverVagyTánc, szerintem erre sosem kerül sor. Mondjuk máig rejtély, hogy miért érte meg aHaver-nak, hogy ha előadunk ott egy számunkra kb másfél perces koreográfiát, akkor kapunk igyen belépőt... de nem kell nekem mindent tudni :) A lényeg, hogy kaptunk, és ott voltunk. Nos, amit láttam, az egy picit meglepett, merthogy egész kultúrált volt a dolog, és nem volt annyira lepukkant, mint amire számítottam. Az embertömeg nagyjából rendben volt, nem kellett órákat várni a bejutatásra (sőt, szinte semmit), nem fetrengett minden bokorban egy részeg életművész, bár tény, ez az egész szigetesdi egy életforma. Én képtelen lennék százezreket elverni itt "nyaralás címen" (3000 egy dinnyés/ananászos gyümrészleg? 1900 egy Nivea tusfürdő? 1500 egy jobbfajta pofa sör? Tény, fél liter kóla "csak" 360), egy hetet sátorozni, tapicskolni a sárban eső esetén, szagolni az erjengő érát, de én már csak ilyen maradi vagyok :) De a tény, tény marad:

Belenéztem a sziget szemébe!

És akkor a tánc. Kurva meleg volt, de azért a Gödör-ben tartott próbát szerencsére nem überelte, amikoris csatakokban folyt rólunk a veríték. Itt csak meleg volt. És némileg több "táncos", merthogy voltunk vagy 1500-an. És hiába a Nagy színpad, a bőséges hely, az emberek inkább egy kisebb részlegre tömörültek, mert az jó. Megértem én, hogy ijesztő a hely, na de kéremszépen. A koreográfiában nem volt benne az, hogy lépésről lépésre ütközzünk bele a mellettünk állóba. Ezt leszámítva buli volt (ugye, Borik, mondtam én, hogy menjünk :))) Háromszor adtuk elő, "tök spontán", háromszor forgott együtt a 10 kamera! Szerintem legközelebb is ott leszünk! Mármint a HaverVagyTánc-on :)

Életképek: M.A.P.

Vajon ki az, aki ott van, ahol neki nem kéne lennie? Segítek egy kis történettel: miután Mizu feltérképezte a szekrény hátsó részlegét, és benézett Mortyhoz, hogy él-e még, új kucor helyet keresett magának... egy láncfűrész és egy éles kés árnyékában. Úgyhogy szerintem Ash a hunyó!

Kisállat temető

Szerintem nem vagyok egyedül azzal a nézetemmel, hogy néha, de csak nagyon néha, a többnyire kedves kisállat tulajdonosok a pokolba kívánják kedvenceiket (de talán ez az elgondolás gyerekre is helytálló). Nem mondom, hogy elásnám őket a kertbe, ami valaha indián temető volt, mert sokat nem számítana, hogy kergébben jönnek vissza... de amit ez a két állat tegnap művelt, az már egy szint :) Mizu új hobbit talált magának: pókcica módjára felturbózza magát a szunyoghálón, és csak azért áll meg legfelül, mert ott a keresztléc. Büntibe is volt egész nap, sőt nem is alhatott velünk. Ennek megfelelően reggel vagy fél óráig kaparta azt a k@rva almot, a tálkáját meg szüntelen tologatta a járólapon. Morty meg, mint akit felhúztak, olyan hangerővel forgácsolta a kis hengerét, hogy a 4-es metró megirigyelte volna. Kétszer keltem fel, bekopogva hozzá a kispárnámmal, hogy héló, elég legyen, harmadikra már a hengerei bánták.

Éljen a Róka!

Hat óra kemény munkájának csümölcse:

Érdekes cégműködés

Néha komolyan rácsodálkozom, hogy bizonyos cégek hogy működhetnek úgy, olyan mentalitással, ahogy. Történetesen ismét/már megint/talán utoljára nyomda. Az, hogy elromlik a nyomdagép, és hónapokig képtelenek voltak megjavíttatni év elején, oké. Pénzbe kerül. Az, hogy már csak a fickó maga viszi a boltot, megbízható kis alkalmazottját pedig útjára bocsátja, oké. Válság van. De az egy kicsit no comment kategória, hogy mikor megkérdezem, várható-e, hogy szabira megy, az a válasz, hogy "Háááát, nem tudja, lehet. Majd alakul. Most úgy sincs annyi munka, néha később jövök, előbb megyek, vagy be se jövök...". Mondom ez klassz, hogy ennyire lutri, valami telefonszámot kérhetek, ami nem a vezetékes? Persze. Ma a legnagyobb esőzés közepette (ami félúton kapott el), szarrá ázva megérkezem, az ajtó persze zárva. No para, van számom. Ja, az van! "A hívott számon előfizető nem kapcsolható". Na fuck!

JÖN! JÖN! A bolondok királya, a király bolondja