Üde színfoltok a sötétségben

Titkos ügynököm jelentette tegnap a Westend-ből:

"Most ment el mellettem egy barátod, akinek szülinapja van, és vele volt egy másik ismerősöd is. Nem vettek észre!".

Mennyire találó már ez a megfogalmazás, nem?! Ismerősöm. Hát igen, barátnak már nem nagyon nevezhető az illető, 20 év ide vagy oda. Végülis ha ő úgy gondolja, hogy megérte ezt kidobni, mint egyszer az életben szembenézni dolgokkal, és bármit is elismerni vagy felvállalni, akkor biztos neki van igaza, mi nem ellenkezhetünk :) De nem vicces amúgy, hogy egy barátságot nem az említett 20 év, hanem az elmúlt pár hónap határoz meg igazán? Bár ezzel sem lenne igazán semmi gond, bárkinek adódhat úgy, hogy hónapokig/évekig nem tudja/nem akarja/eszében sincs rendesen tartani a kapcsolatot a többiekkel. A kérdés csak az, hogy ha az illető visszajön/rájön, hogy fasz, a többiek vajon tárt karokkal fogadják-e...

Viszont nem hiszem, hogy érdemes róla többet írnom. Így is már túl sokat foglalkoztam vele idén, még ha nem is szó szerinti megközelítésben :) Kíváncsi leszek amúgy mit szól majd hozzá... de ezt majd akkor :)

Amúgy bármennyire is próbálunk róla nem beszélni, mert minek (ő már nem kérdez felőlünk), valahogy mindig szóba kerül (bár már egyre kevésbé érdekes a téma), hogy újra és újra meglepjen minket a f... dolgaival :) Vagy csak mi vagyunk naivak?

Legújabb kedvenc: "Isten éltesse születésnapja alkalmából barátomat Viszti Tamást; és Bakos Erikát!!! Boldog szülinapot!"

Az egy dolog, hogy ezt december 19-én írta ki az iwiw üzenőfalára (ezt még azért elnézzük neki, mert elfüstölt otthon a gépe, és biztos ezért írta ki egy nappal korábban *), de a stílus az, ami káprázatos :) Muszáj még egyszer leírnom: "Isten éltesse születésnapja alkalmából barátomat Viszti Tamást". Nem gyönyörű? Annyira baráti a hangnem. Annyira közvetlen. Annyira nem hivatalos nyomtatványra való! Annyira All-in-One. Szóval ehhez járna az őszinte gratulációs levél :DDDD

* update: 20-án is volt fent :)))))