2007. október 11., csütörtök

Tisztelet

Tegnap megnéztük Varcit a Nemzeti Színházban. Mindenképp ezzel a mondattal akartam kezdeni, mert a sztori többi része elhomályosítaná ezt a fantasztikus hírt...

Színész barátunk szerzett nekünk 3 jegyet az előadásra. Úgy volt, hogy Tomi, Bori és én nézzük meg, végül Tomi, hogy Béri kolega is láthassa végre Varcit színpadon, gálánsan lemondott a jegyről. Találkozzunk valahol, mondta Béri a biztonság kedvéért. Oké, legyen n7 a Népligeti villamosmegállóban. Borival már ott voltunk óra 10-re. Eltelik öt perc, semmi. Felcsörgöm Gabit, hogy merre járhat, de nem veszi fel. Pár perccel később újra hívom, nem veszi fel. Rendben, a színház nem 2 percre van, úgyhogy a következő villamossal elmegyünk, akár itt lesz, akár nem. 18.28-kor felszállunk a villamosra, Gabi nélkül. 18.43 körül már a színháznál vagyunk. Újra próbálom hívni, semmi. Felhívom Józsibát, felveszi, de csak annyit tud mondani kedves fiáról, hogy nincs otthon, és ma még nem is látta. Talán valami történt vele, mondja Bori. Csak nem csapta el egy traktor, vagy metró, nyugi, mondom én. Felcsörgöm Tomit. Értetlenül áll a dolgok előtt, mondja, majd ő is megpróbálja hívni. 18.52-kor elindulunk a ruhatárhoz, majd le a színpadhoz...
Az előadás végeztével felhívom Tomit, hogy tudott-e beszélni kolegával. Igen, sikerült. Harmadik próbálkozásra felvette. Jól van, nincs semmi baja, mert mondtam, hogy már kezdtetek aggódni érte. Amúgy elmondása szerint ott volt a megállóban is, és a színháznál is. Azt mondta, hogy fél előtt ért a Népligethet az ő órája szerint, rohant fel, de már csak az elsuhanó villamost látta. 18.50-re volt a színháznál, de nem látott titeket, és jegy híján nem tudott sokat csinálni, ezért hazament. Ja, és a mobilját természetesen otthon hagyta (ez az egész csak azért furcsa, mert a villamosról nem láttunk egyetlen rohanó embert sem, és még a ruhatárból is néztük, hogy nincs-e ott véletlenül. Meg a másik: a villamos legalább 6-7 percenként járt, ha mi értünk oda közel háromnegyedre, úgy, hogy tudtuk merre kell menni, akkor az, aki nem volt biztos benne, hogy merre is van a Nemzeti, tutira nem érhetett oda 18.50-re) Mi ebből a tanulság?, kérdezi Tomi. Kettő is van. 1, legközelebb legyen nála a jegy. 2, vigye magával azt a kurva mobil. És van egy 3. is, mondom: egyszer az életben, talán ott lehetett volna időben...
Már korábban beszéltük, hogy előbb-utóbb lesz egy olyan alkalom, hogy ott lesz hagyva a picsába. Csak sajnálom, hogy ez volt az az alkalom, és ezzel tisztelte meg mind Varcit, mind pedig Tomit.

Nincsenek megjegyzések: