Valahogy mindig van néhány esemény, ami beindít bennem egy folyamatot, és nem hagy nyugodni.
A heti gondolkodnivalóm az, hogy én miért nem szoktam nagyon szívességet kérni? Mert nem lenne kitől? Dehogynem, elvileg sokaktól tudnék. Vagy mert a szívességnek ára van? Ez egy nagy igazság, bár én nem vagyok olyan, hogy "de már pedig tedd meg értem ezt+azt! Nem emlékszel, hogy múltkor én is segítettem?"
Én az önzetlen segítség híve vagyok (bár van egy olyan teória is, hogy senki nem csinál semmit önzetlenül. Pl: nem azért engedünk valakit magunk elé a sorban, mert neki ott jobb, hanem mert milyen jó fej is voltam, hogy előbbre engedtem). Viszont az önzetlen segítséget és szívességet nem sok választja el a balekságtól. "Zoli, kéne ez és ez. Meg tudod szerezni?". Mennyivel egyszerűbb kérdés, mint a "Zoli, ezt honnan tudom megszerezni?". És én talán pont ezért próbálok mindent magamnak kitaposni. Lehet, hogy több energiával jár, de senkit nem kell ugráltatnom a saját kis hülyeségem miatt. Mert ha én is meg tudom csinálni, be tudom szerezni, akkor miért csinálja meg más?
Illetve van egy másik igen fontos része ennek a mesének, amikor már a piszkos anyagiak is megfertőzik a dolgokat... de erről majd egy másik posztban :)
2009. október 6., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Én amikor csak tehetem, szívesen segítek másoknak (glóriát azért nem kérek a fejemre kösz), ellenben persze nekem is jól esik, ha valaki tud segíteni ebben-abban. Jólesik, mert nem egyedül kell megszakadnom az életben, mutatja azt, hogy van kire számítani, bármilyen apró kis hülyeségről is van szó. Ez persze csak úgy működik egészségesen, ha többé kevésbé egyensúlyban van a kettő, de ez sem feltétlenül igaz. Neked pedig pont ez a problémád, nemde? A te természedet az, akit jól ki lehet használni, mert szívesen segítesz másoknak, rohansz el a világ végére, ha éppen az kell a másiknak. Ergo, tudni kell nemet mondani, illetve kiállni magad mellett, lehet, hogy másoknak ez nem fog helyből tetszeni, sajnos ilyen az élet. Másrészről normálisan és értelmesen megbeszélve ezeket a dolgokat lehet "szabályozni".
Másfelől igaz, ami igaz, az a biztos/jó/megfelelő, amit az ember maga intéz. Másokra várni tényleg necces sok esetben.
Remélem ez a bejegyzés nem rám vonatkozik:-)
Hát igen, ez egy nagyon érdekes témakör. Egy olyan tipikus dolog, ami, csak az olyan emberek lelkét cizellálja, akik önzetlenül, teljes odafigyeléssel a másikra/ Barátra, Haverra, kollégára, ismerősre/ segítenek a másikon. Zoli, te ilyen vagy, és talán nagyképűség nélkül mondhatom, hogy én is! És talán az sem badarság, ha azt mondom, hogy Varci, Imi, és igen Dávid is/ bár a lelkem, néha egy picit szétszort, de ez most nem ide vág/ilyen. Legfeljebb máshogy vannak kifejezve a dolgok, események, történések. Mindenki máshogy segít a másikon, de segít, és végül is ez számít ebben, a nagyon bolond, önző, gonosz világban. Szerintem ezt mindenki tudja közülünk.
Szerintem az is jó érzés, amikor valaki már nagyon sokat segített neked, és végre ő kér segítséget tőled, jelezve, hogy fontos vagy neki, nem egy hasztalan kis senki vagy, akire ő sosem tud számítani.
És jó érzés segíteni, mert szerintem ez a barátságok egyik alapja is.
Megjegyzés küldése