Vakság

Ma az Erzsébet királyné útja aluljáró villamos megállónál láttam egy olyan 10 év körüli vak kisfiút, fehér bottal. A gyerek mögött egy kísérő lépkedett, bár inkább "guardian"-nak nevezném, mert csak arra hivatott, hogy szemmel tartsa a srác minden lépését, és ha kell, beavatkozzon. A gyereknek meg kell tanulnia boldogulni. Zebra. Sípoló hang. A gyerek fehér botját lóbálva átkel a másik oldalra. A "látók" félresiklanak az útjából. Átér, de lépked tovább, és botjával nekiütközik a sarki trafiknak. Már korábban is látam itt vakot átkelni, és ő is nekiütközött a falnak. A gyerek jobbra fordul. Újabb zebra. Megáll, mert a védőangyala megállítja. A lámpa zöldre vált, de a srác csak áll tovább. Az őrangyala nem szól semmit. Felszállok a villamosra. A gyerek még mindig egyhelyben áll. A lámpa pedig még mindig zölden fénylik. Én pedig kicsit elszomorodtam.