Mit is nézhetne az ember karácsony másnapján, este, dvd-n? Hát a Szörnyecskéket! Végülis tipikus karácsonyi film, nem igaz? :) És te jó ég, ha belegondolok, hogy mennyire régen láttam ezt a filmet, és mennyire imádtam, és hogy a Borik itt már legalább annyira voltak gondolat, mint a kis Gizmók bábközeli állapota. Jó, ez a hasonlat talán nem a legszerencsésebb :D De egy a lényeg, legelső dvd-im egyike végre teljes hosszában lejátszóba került!
De mégis mit várhat felnőtt fejjel az ember egy 1984-es filmtől, ami ráadásul gyerekkori nagy kedvenc (legutóbb, az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag bárgyúsága nem kicsit ütött szíven)? Jelen esetben szinte ugyanazt a "rajongva nézést", mint annak idején! Tény, az izgalom, a szörnyecskéktől való titkolt félelem tova illant. A vágás nemes egyszerűsége jobban szembeötlik. A színpadias angol hanghordozás néhol megmosolyogtató. De szinte a film 90%-ára úgy emlékeztem, mintha csak tegnap láttam volna, és ez azért jelent valamit! Gizmo dúdolása, és apró beszólásai ("Bam-bi"), a báros jelenet bábjátékosa, a Miki egér fül a moziban és úgy egészében a már akkor is komolytalanra vett szörnyecskék... akik nem mellesleg elképesztő inteligenciával rendelkeznek (mindenről tudják mi az, és miként kell használni!) Ahogy most még a trükkökre is sikerült ráámulnom, hogy több, mint 20 éve már milyen dolgokat vittek végbe, és még mai szemmel sem tűnik gagyinak!
Szóval engem megvettek kilóra, még akkor is, ha most nem találok magyarázatot arra, hogy ugye ha víz éri őket, akkor szaporodnak, viszont nagyban vedelhetik a sört, és a film végén a Főnök is igen soká kivár a szökőkút peremén, mégsem indul be semmi reakció...
10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése