Általános elmélkedés

Már egy pár apróságot kifejtettem a kommentekben, de azét nem árt egy átfogóbb, hosszabb elmélkedés sem bizonyos dolgokról, még akkor is, ha néhány gondolat már leírásra került korábban :)

Az első és legfontosabb: az ember, mint olyan, meglehetősen kényelmes lény. Szeretjük az állandóságot, már-már görcsösen ragaszkodunk a napi kis rutinjainkhoz, amivel nincs is semmi gond. Felkelünk, elmegyünk dolgozni, hazamegyünk, este ülünk a tévé vagy a számítógép előtt, majd lefekszünk. És másnap ez ugyanígy megismétlődik, egészen péntekig. Jön a várvavárt hétvége, a jól megérdemelt pihenésünk, amihez szintén ragaszkodunk, mert tudjuk, hétfőn kezdhetjük elölről a mókusfutást, és ehhez bizony fel kell töltődnünk.

És ebbe bele lehet őrülni, én legalábbis beleőrülnék. Alapjaiban ugyanaz legyen minden nap? Ne már! :D Kell a változatosság, ami kizökkent ebből a szürkeségből, mert 30 évesen azon kapjuk magunkat, hogy belefásultunk a hétköznapokba. Bori kérdezte, hogy javarészt miért mindig csak hétvégén lehet összeröffenteni a bandát? Jó kérdés, és a nemesen egyszerű válasz rá az, hogy mert az a hétvége, a többi pedig hétköznap, és munka után mindenki annyira fáradt és úgy sem megy senki sehova. Miért? Miért elképzelhetetlen az, hogy hétköznap, bármelyik nap, mondjuk este 8 és 11 között is néha találkozzunk? Azért, mert mindenki kényelmes, és nem ez a megszokott. Ha van egy nemes cél (mint legutóbb a kínai étterem), azért nem lehetetlen, de nem ez a standard.

Hogy ki hogyan ér rá dolgokra, az egyéntől függ, de mindenki előszeretettel ígér meg mindent. Vajon tényleg évekig tart megírni egy könyv pár oldalas fejezetét? Nem hiszem. Ennyire nehéz összehozni egy mozit? Vagy egy póker szervezése 3-4 hónapot emészt fel? Szó sincs róla! Csak nehéz rábólintani dolgokra, hogy "Igen, most nekiülök és megírom", "Igen, akkor tényleg mehetnénk", "Igen, azt az estét már nem szervezem át". De hogy inkább saját példát hozzak: évek óta adósa vagyok tesómnak az esküvői videójukkal. Miért nem csinátam még meg? Mert tudom, hogy idő, hogy energia, és inkább előrébb veszem a saját kis dolgaimat, amik lehet, hogy százszor nagyobb munkák (Balatonaliga 2008), de nekem az úgy jó, úgy kényelmes. Lett volna rá időm, hogy megcsináljam nekik? Lett volna, igen. Akkor? Mi hiányzik? A döntés, hogy "A mai nap lesz az, hogy belekezdek, és ez lesz prioritás". Amint ez megvan, már az fog foglalkoztatni, és annak fogom a szabadidőm egy részét szentelni. Megéri? Tesóm örülni fog neki, meg anyumék is, meg mamim is, úgyhogy igen.

Egy ötlet leginkább addig érdekes, amíg a közelébe nem érünk. Miért? Mert az ötlet úgy is távol van, még nem is látszik belőle semmi, van időm bőven punnyadni, ráérünk. Mi lesz, ha eljön az idő? "Inkább bele sem gondolok, hogy mivel jár, milyen és mennyi lemondással, idővel, energiával... felborul az egész életem! Inkább ne is kezdjünk. De semmi gond, a többiek is biztos így gondolják, úgyhogy nyugi".

Persze, legyen Maffia 3, majd térjünk vissza rá valamikor.

Ez így nem megy! Mindenki szeretné? Tök jó. Akkor, csináljuk! Öhhh, mi lenne ha inkább várnánk még vele, mondjuk egy évet, nem baj? Nem baj. Eltelik még egy év. Na most? Szerintem még aludjunk rá egyet, oké? Oké. Eltelik még egy év. Valaki? Akárki? Semmi? Össze kéne ülni átbeszélni. Igen, összekéne. Nem ülünk össze. Eltelik még egy év. Most már tényleg kezdeni kéne vele valamit. Igen, kezdeni kéne. De senki nem csinál semmit! Lett volna rá alkalmunk az elmúlt években? Lássuk:

2005-ben bőven lett volna rá időnk
2006-ban én egy kicsit beborultam, örültem, hogy éltem
2007-ben nagyon nem lett volna alkalmas
2008-ban simán
2009-ben megint nem jó
2010-ben elképzelhető részünkről egy lagzi, meg Szalay Kristófnak talán sikerül egy évek óta dédelgetett filmtervét megvalósítani, és abban segédkezek, de még ezek mellé is beférne szerintem
2011-tól tudja a bánat, de egyre nehezebb lesz bármit is összehozni, ami netán túlmutat a szokásos szombat estéken

Ha minden hónapban csak 2 napot fogattunk volna az elmúlt 5 évben, már rég készen lehetne, de mindenki előbb temet és utána meg már nem is kérdez. Felmerült bárkiben is eddig, hogy ne egyszerre forgassuk le, hanem apránként? Nem ez lenne az egyetlen produkció a történelemben, ami éveken keresztül készül :) Csak eleve mindenkit elriaszt, hogy újra forgatnánk! Mert 2004-ben nem dolgoztunk, és úgy is mennyi idő volt, most pedig munka mellett, te jó ég! És még hosszabb is lenne? No way :) De ez is olyan, mint az összes dolog: nehéz elkezdeni, mert nem látjuk a végét. De ha sosem kezdjük el, sosem jutunk el a végére.

Ahogy én sem jutottam volna a bejegyzésem végére, ha nem kezdem el, amit egy amolyan vallomással zárnék, hogy én miért is csinálom mindenzt. Hogy miért forgatnék akár évről-évre? Miért éri meg nyaralási videót vágni és hónapokon keresztül szopni vele? Miért vesződök mindenféle digipack-kel vagy bármi mással? Azért, hogy csináljak valamit, mert nekem mindig csinálnom kell valamit (és nem azért, mert különben unatkoznék)! Volt egy kurva szar évem 2006-ban, amikor megtapasztaltam a végtelen unalmat, és a szó szoros értelmében vett szürke hétköznapokat. Pörögtek a napok, én pedig csak álltam és vártam a semmire. Ennek hatására kezdem el írni, ami azért volt nagyszerű, mert nem csak úgy fogytak a napok mögülem, hanem tényleg láttam azt, hogy tartalmasan telik az életem. Ha véget ért egy hónap, akkor gazdagabb lettem 100 oldallal és ez nagyszerű érzés volt. Eszerint élek most is. Próbálok mindig új dolgokat kitalálni, hogy legyen súlya a napjaimnak, és az időm, az éveim, az életem ne csak úgy elteljen...

Remélem senkit nem bántottam most meg ezzel a bejegyzéssel, ez csak az én felfogásom az életről és a mindennapokról.