Őrült nők ketrece

Kedd. Már jó előre megvettük a jegyet, bár egy kicsit el is felejtettem, hogy színház lesz az esti program, de így legalább duplán örültem neki.

Az előadás este 7-kor kezdődik. Mivel már igazán strandidő van, értsd meleg, az egész napos öltönyös projekt rossz ötlet lett volna. Bár, ha öltönyben jövök, akkor Noémi láthatott volna így, lévén, ez a kedd nem budaörsi kedd, ami furcsa, de határozottan jó. Szóval a szokásos ruhakollekció, semmi extra, és a hamarabb lelépés mellett döntöttem. Fél négy fele el is hagyom a félig kihalt irodát (másoknak mégiscsak budaörsi nap), majd irány haza, ahol egyből ledobok magamról mindent, ahogy belépek az előszobába. Ing, nadrág. Anyum csak annyit kérdez: kérsz valamit enni? Igen, kérek, válaszolok, majd bevetem magam a fürdőszobába. Gyors mosdás, majd be a szobámba, öltöny, fekete ing, nyakkendő, öv elő (ugyanígy voltam legutóbb a temetésen. Színház vagy temetés nekem ugyanaz lenne?). Öltözés. Két gomb között behammolom a gyors vacsorát, majd utolsó simítások a tükör előtt. Anyum újabb kérdése: mész valahová? Nem, csak gondoltam kiöltözöm az estére, gondolom magamban, de inkább elmondom neki, hova megyek. Úgy is mindig csak azt közlöm velük, hogy „majd jövök”, és nem is kérdeznek semmit. Lám, az ember kiöltözik, és egyből magyarázkodnia kell.

Tíz perccel korábban érkezem az Oktogon Burger elé. Addig is olvasok. Már nincs túl sok hátra az adott könyvből. Andi nem sokkal hat előtt érkezik meg. Csinos. Meg is dícsérem, de ő sem hagyja szó nélkül az öltözékemet. Egy gyors sajtburger és burito parti, majd megyünk a Játékszínbe. A szereposztársól semmit sem tudok, ezért meg is lepődöm, amikor felismerem Tordy Géza (aki a szinkronja volt Robin Williamsnek a Madárfészekben) hangját. Ő játsza Georges-ot (Zsorzs). Említést érdemel még Balázsovits Lajos, aki szintén parádésan játsza a női buzit, és a házvezetőnő Jakab (Zsákob), Kembe Sorel alakításában. Van két díszlet szereplő is, Babicsek Bernát (a Szeress most „tehetséges” szereplője), aki abszolút tehetségtelennek tűnik (talán az is) az előbbi színészek árnyékában, és Bordán Lili, akinek nem sok szöveg adatott meg, igazából a sztoriban ő az eyecandy. Helyes, kedves, mosolygós. Maga a színdarab nagyon-nagyon jó. Egyszerűen parádés. Jó volt nézni, ahogy a Madárfészekben lévő jelenetek sorra visszaköszönnek (pirítós kenés, járás tanítás, vacsora). Van azonban eltérés is a filmhez képest, ezek mondjuk nem váltak annyira előnyére a történetnek. Két felvonás, rövid szünet. A büfé tiszta rablás. Kétszer három deci őszilé 800 forint. Nem baj, ennyi belefér. Nem kizárt, hogy veszünk bérletet is, mert éljen a kultúra. Viszont ha veszünk, akkor szembe kell néznem egy igen nagy hibámmal: későn érő típus vagyok, nem is kicsit, vagy csak egyszerűen egy pancser balek.