...avagy számvetés 2008, pontszámok és dobogó nélkül:
Azt kaptam, amit vártam (WIEIWIG)*
Iron Man (Vasember): Robert Downey Jr. acélos szereplése, bírom ezt a faszit :)
The Incredible Hulk (A hihetetlen Hulk): jobban élveztem mint az IM-t, de ha választanom kéne, hogy melyiket vegyem meg dvd-n, akkor a másik lenne. Vagy csak a zene miatt volt fílingesebb? Konfjúz!
I am Legend (Legenda vagyok): csak az az alternatív befejezés ne lenne...
Jumper (Hipervándor)**: teleportálgatunk óraszám' :)
27 Dresses (27 idegen igen): limcsi
Made of Honor (A boldogító talán): limcsi 2
What Happens in Vegas (Míg a jackpot el nem választ)****: ez már azért sok volt egy érző kebelnek, vagy épp, hogy pont semmi nem volt?
Wanted: kamera végigköveti a kilőtt golyót? Visszafelé? Naná!
Hellboy 2*: előtte néztük meg az első részt, és az tetszett...
Journey to the Center of the Earth 3D (Utazás a föld középpontja felé): a háromdés tí-reksz
Eagle Eye (Sasszem)***: jaj, hülyeség a köbön
Madagascar: Escape 2 Africa (Madagaszkár 2): aranyos folytatás, és ahogy Varci nevet a kilőtt repülőn :))
Kung Fu Panda: ez alapból aranyos volt
Street Kings (Az utca királyai)****: a film felénél elfogyott az érdeklődésem a film iránt
Indiana Jones 4*****^%#: ahogy egy fórumban olvastam, szinte én is látom magam előtt George Lucas-t, amint elolvassa a huszonnyolcadik forgatókönyvet, és örömében felkiált: "Na, végre! Ez az! Ufók!". Annyi haszna azért lett a filmnek, hogy született miatta egy ütős South Park epizód :D
* nem feltétlenül pozitív értelemben, sőt :)
Többet vártam tőlük (IEMM)
Four Christmases (Négy karácsony): mert ezt egy karácsonyi vígjátéknak hirdették, de sem karácsonyi hangulata nem volt, sem vígjátéknak nem minősíteném
Fred Claus (Télbratyó): ez is vígjáték néven futott
Once (Egyszer): volt benne 1 jó dal?
Juno: az alapsztori jó, a színészek jók, de mégsincs igazán lelke a filmnek, amiért szeretni lehetne, vagy érdemes lenne újra nézni (a zenét külön is lehet hallgatni)
Burn After Reading (Égető bizonyíték): nem egy Fargo, de még csak egy Nagy Lebowski sem
The Mist (A köd): minek kell mindent megmagyarázni?
No Country for Old Men (Nem vénnek való vidék): nem egy Égető bizonyíték :)
3:10 to Yuma (Börtönvonat Yumába): most ki segít kinek és miért?
Forgetting Sarah Marshall (Lepattintva): Fred Claus szindróma
Wall-E: 20 perces kisfilmnek jó lett volna, "nagy" mondanivaló nélkül
Sweeney Todd: musical fogyasztható zenék nélkül?
Atonement (Vágy és vezeklés): egy emlékezetes hosszú snitt
Eastern Promises (Gyilkos ígéretek): Vigo és a szauna, amúgy uncsi
Saw IV (Fűrész 4)*: jajx, ennyire nem hittem volna, hogy szar lesz! A 2-nél azért jobb, de ehhez képest azért az 5 tiszta felüdülés volt, mert már jóval lentebb került a körfűrész...
Black Sheep (A bárányok harapnak): ezek a bárányok nyugodtan fűbe haraphattak volna a főcím után
Értékelhetetlen (WTF)
Max Payne (Max Payne: Egyszemélyes háború): egyrészt az idóta magyar alcím (mert mindenhova kell egy idióta magyar alcím. Ha most mutatnák be az Armageddon-t, tuti az lenne, hogy Armageddon: Ránk szakad az ég), másrészt a játék meggyalázása. Egyértelműen az idei év mélypontja
The Day the Earth Stood Still (Amikor megállt a Föld): nem az a baj, hogy mentsük meg a földet, akár az emberiség kiírtása árán is (ha én rendeztem volna, tuti mindenki meghal), hanem a logikátlan forgatókönyv, a dialógok ("Most már látom az emberiség másik arcát", "- A lény elment! - Nem, egy ember ment el!"), meg a kiskölyök, akit simán agyonlőttem volna a film legelején egy shotgunnal!
The Happening (Az esemény): úgy tudtam, hogy ugyanaz az ember írta és rendezte, mint aki a Hatodik érzéket és a Jeleket... tévedtem :)
És ezekben a filmekben még az a borzasztó, hogy külün elmentünk a Mom Parkba, hogy feliratosan nézzük meg...
Amikben még van bizodalmam (IHTMWBG)
My Name is Bruce
The Curious Case of Benjamin Button
Nothing Is Private / Towelhead
JCVD
In Bruge
Half Nelson
City of Ember
Seven Pounds
Zack and Miri Make a Porno
És végül, amik idén tetszettek (ILM)*
El Orfanato (Árvaház): hangulat, hangulat, hangulat! Kopp, kopp, kopp...
The Fall (Zuhanás): szép történet, gyönyörű képek, hangulat!
[Rec]: kellemesen para, eredeti ötlet
Tropic Thunder (Trópusi vihar): a Nagyi szeme fénye óta nem nevettem ennyit egy filmen
The Dark Knight (Sötét lovag)*: Heath Ledger és Eric Roberts! Viszont a Hongkong-i szál, és a vége...
Mirrors (Tükrök)*: kellemes parafilm, ami az utolsó előtti 5-8 perc nélkül abszolút fogyasztható
Cloverfield*: jé, egy szörny szül ott :) Bár a végén kár volt a premier plánért, meg a "Ja, hogy most van vége, nem 3 perccel előbb"-ért
The Diving Bell and the Butterfly (Szkafander és pillangó): az idei év értékes filmje
Shoot'em Up (Golyózápor): agyatlan lődözés, aminek van stílusa!
Death Sentence (Halálos ítélet): szalonnázoltán?
The Man from Earth (Az őslakó)*: elgondolkodtató film, normális forgatókönyvvel (leszámítva az utolsó pár percet)
Mamma Mia!: musical, rendes dalokkal!
Enchanted (Bűbáj): Disney-től Disney-nek :)
Die drei Räuber (A három rabló): a németek tudnak valamit! Elragadó, egyéni stílusú rajzfilm
Kung Fu Hustle: még csak most láttam, de egy húron pendültem a filmmel :)
A nyomozó: végre egy nézhető magyar film az Üvegtigris óta!
* bár ezekbe is bele tudok kötni, ha akarok
És az év filmje*
Let the Right One in (Engedj be): szép képek, jégbe vágó láncfűrész, medencés jelenet, de valami mégis hiányzott
* amit 2009. január 1-én láttunk, így nem volt nehéz dolga :)
2009. január 1., csütörtök
A Zoltánizmus
Arról, hogy mi a Zoltánizmus lényege, rege szól-e majd? A válasz, igen!
Egy kora őszi délutánon történt. Éppen az adatbázisoktatási bázison ültünk, országos nagy cimbimmel, Fazival, aki mellesleg a Laci névre hallgat, ha éppen úgy tartja kedve. Majd odajött hozzánk egy másik országos nagy cimbi. Megállt. Fazira nézett, és azt mondta:
- Most végre kitaláltam egy dolgot a Te nevedre is, ne mindig a Jaki névvel poénkodjunk!
- És mi volna az? - kérdezte érdeklődve.
Cimbi rövid szünetet tartott, majd vigyorgó arccal mondani kezdte:
- Zoltán, fázol tán? - És nevetett.
Én Lacival csak összenéztem, és csak annyit mondtam:
- Khm, Zoli én vagyok...
Valahonnan innen indulhatott ki az egész. Bár korábban is voltak aranyos próbálkozások, de közel sem olyan sokrétűen, mint a Zoltán névvel ("Jaki? Ezt ne hagyjaki!" vagy számoljaki, nyaljaki, stb, stb).
A Zoltánizmus terjedt, és terjedt, bár leginkább én terjesztettem a "Zoltán, fázol tán?" jellegű "poénokat". De egyre inkább újabb és újabb példányok kerültek be a köztudatba, amivel alapvetően nincs is semmi gond, csak hát mostanra már megállíthatatlan, mint egy halálos vírus. Aki egyszer belekóstol az édenkert ízébe, többé nem tud lemondani róla :)
Az eddigi legaranyosabb a Borizoltán volt :D
2008.12.31 Szilveszter este. A borik. Talán nem is kéne többet írnom, mert ebből a beavatottak bőven tudják, hogy miről volt szó, de azért nem árt megemlékezni róla, hátha évek múltán kikopna a köztudatból ez a csodás "izmus".
Mert mik is születtek aznap este?
- Partizoltán?
- Bulizoltán?
- Bólézoltán?
- Koktélozoltán?
- Káposztázoltán?
- Sziporkázoltán?
- Fotózoltán?
- Búcsúzoltán? *
- Hiányzoltán? *
- Pálinkázoltán? *
- Szadizoltán? *
- Masszírozoltán? *
- BUÉK-ozoltán? *
- Pózoltán? *
- Homokozoltán? *
- Kókuszgolyózoltán? *
- Szívószálazoltán? *
- Névnapozoltán-szülinapozoltán? *
- Cha-cha-cházoltán? *
- Jakab Zoltán?
* Thx to Mazsi(zoltán) :)
Egy kora őszi délutánon történt. Éppen az adatbázisoktatási bázison ültünk, országos nagy cimbimmel, Fazival, aki mellesleg a Laci névre hallgat, ha éppen úgy tartja kedve. Majd odajött hozzánk egy másik országos nagy cimbi. Megállt. Fazira nézett, és azt mondta:
- Most végre kitaláltam egy dolgot a Te nevedre is, ne mindig a Jaki névvel poénkodjunk!
- És mi volna az? - kérdezte érdeklődve.
Cimbi rövid szünetet tartott, majd vigyorgó arccal mondani kezdte:
- Zoltán, fázol tán? - És nevetett.
Én Lacival csak összenéztem, és csak annyit mondtam:
- Khm, Zoli én vagyok...
Valahonnan innen indulhatott ki az egész. Bár korábban is voltak aranyos próbálkozások, de közel sem olyan sokrétűen, mint a Zoltán névvel ("Jaki? Ezt ne hagyjaki!" vagy számoljaki, nyaljaki, stb, stb).
A Zoltánizmus terjedt, és terjedt, bár leginkább én terjesztettem a "Zoltán, fázol tán?" jellegű "poénokat". De egyre inkább újabb és újabb példányok kerültek be a köztudatba, amivel alapvetően nincs is semmi gond, csak hát mostanra már megállíthatatlan, mint egy halálos vírus. Aki egyszer belekóstol az édenkert ízébe, többé nem tud lemondani róla :)
Az eddigi legaranyosabb a Borizoltán volt :D
2008.12.31 Szilveszter este. A borik. Talán nem is kéne többet írnom, mert ebből a beavatottak bőven tudják, hogy miről volt szó, de azért nem árt megemlékezni róla, hátha évek múltán kikopna a köztudatból ez a csodás "izmus".
Mert mik is születtek aznap este?
- Partizoltán?
- Bulizoltán?
- Bólézoltán?
- Koktélozoltán?
- Káposztázoltán?
- Sziporkázoltán?
- Fotózoltán?
- Búcsúzoltán? *
- Hiányzoltán? *
- Pálinkázoltán? *
- Szadizoltán? *
- Masszírozoltán? *
- BUÉK-ozoltán? *
- Pózoltán? *
- Homokozoltán? *
- Kókuszgolyózoltán? *
- Szívószálazoltán? *
- Névnapozoltán-szülinapozoltán? *
- Cha-cha-cházoltán? *
- Jakab Zoltán?
* Thx to Mazsi(zoltán) :)
2008. december 29., hétfő
Karácsonyi szösszenet
Milyen furcsa a karácsony! Gyerekként az ember majd meg van érte veszve, felnőttként már azért lankad ez a lelkesedés. Miért?
Amíg kicsik vagyunk, van elég idő arra, hogy várjuk a karácsonyt. Ott van a téli szünet, egésznapos láblógatás, játszás, meg miegymás. Nem érdekel az, hogy anyunk a konyhában szorgoskodik (robotol), nem számít honnan lesz fa (a Jézuskától, természetesen), nem kell azon agyalni, hogy ki mit kapjon, mert nekünk csak a frissen szerzett szabadidő számít, hogy otthon lehetünk, hogy szenteste sok-sok meglepi lesz a fa alatt.
Ezek az évek viszont olyan gyorsan elillannak, mint a frissen esett hó.
Felnőttként már teljesen más a helyzet. Nincs idő várni a karácsonyt. Dolgozunk az ünnepek előtt, ünnepek között, és persze, szinte egyből az ünnepek után is! Be kell szerezni az ajándékokat, harcolva az "idén semmi nem marad az utolsó napokra" szállóigével, mert persze, hogy marad bőven elintéznivaló 22-23-ára is! Venni kell fenyőfatalpat, ha esetleg nincs. Venni kell égősort, ha netán a lakótárs vízforralója lecsapná a biztosítékot, ezzel kényszerítve örök sötétségbe a meglévő fények ragyogását. És akkor még nem beszéltünk a csomagolópapírokról, a kis kiegészítőkről, a fenyőfáról, na meg persze a több napos "zserbó és csacsifüle hadműveletről".
"Nem kevés idő, míg minden összeáll,
És a fa alá, számos ajándék talál,
Arcokon lesz e örömteli mosoly,
Ez kiderül majd szenteste, míg fogy egy kis bejgli"
Amíg kicsik vagyunk, van elég idő arra, hogy várjuk a karácsonyt. Ott van a téli szünet, egésznapos láblógatás, játszás, meg miegymás. Nem érdekel az, hogy anyunk a konyhában szorgoskodik (robotol), nem számít honnan lesz fa (a Jézuskától, természetesen), nem kell azon agyalni, hogy ki mit kapjon, mert nekünk csak a frissen szerzett szabadidő számít, hogy otthon lehetünk, hogy szenteste sok-sok meglepi lesz a fa alatt.
Ezek az évek viszont olyan gyorsan elillannak, mint a frissen esett hó.
Felnőttként már teljesen más a helyzet. Nincs idő várni a karácsonyt. Dolgozunk az ünnepek előtt, ünnepek között, és persze, szinte egyből az ünnepek után is! Be kell szerezni az ajándékokat, harcolva az "idén semmi nem marad az utolsó napokra" szállóigével, mert persze, hogy marad bőven elintéznivaló 22-23-ára is! Venni kell fenyőfatalpat, ha esetleg nincs. Venni kell égősort, ha netán a lakótárs vízforralója lecsapná a biztosítékot, ezzel kényszerítve örök sötétségbe a meglévő fények ragyogását. És akkor még nem beszéltünk a csomagolópapírokról, a kis kiegészítőkről, a fenyőfáról, na meg persze a több napos "zserbó és csacsifüle hadműveletről".
"Nem kevés idő, míg minden összeáll,
És a fa alá, számos ajándék talál,
Arcokon lesz e örömteli mosoly,
Ez kiderül majd szenteste, míg fogy egy kis bejgli"
2008. december 28., vasárnap
2008. december 21., vasárnap
Üde színfoltok a sötétségben
Titkos ügynököm jelentette tegnap a Westend-ből:
"Most ment el mellettem egy barátod, akinek szülinapja van, és vele volt egy másik ismerősöd is. Nem vettek észre!".
Mennyire találó már ez a megfogalmazás, nem?! Ismerősöm. Hát igen, barátnak már nem nagyon nevezhető az illető, 20 év ide vagy oda. Végülis ha ő úgy gondolja, hogy megérte ezt kidobni, mint egyszer az életben szembenézni dolgokkal, és bármit is elismerni vagy felvállalni, akkor biztos neki van igaza, mi nem ellenkezhetünk :) De nem vicces amúgy, hogy egy barátságot nem az említett 20 év, hanem az elmúlt pár hónap határoz meg igazán? Bár ezzel sem lenne igazán semmi gond, bárkinek adódhat úgy, hogy hónapokig/évekig nem tudja/nem akarja/eszében sincs rendesen tartani a kapcsolatot a többiekkel. A kérdés csak az, hogy ha az illető visszajön/rájön, hogy fasz, a többiek vajon tárt karokkal fogadják-e...
Viszont nem hiszem, hogy érdemes róla többet írnom. Így is már túl sokat foglalkoztam vele idén, még ha nem is szó szerinti megközelítésben :) Kíváncsi leszek amúgy mit szól majd hozzá... de ezt majd akkor :)
Amúgy bármennyire is próbálunk róla nem beszélni, mert minek (ő már nem kérdez felőlünk), valahogy mindig szóba kerül (bár már egyre kevésbé érdekes a téma), hogy újra és újra meglepjen minket a f... dolgaival :) Vagy csak mi vagyunk naivak?
Legújabb kedvenc: "Isten éltesse születésnapja alkalmából barátomat Viszti Tamást; és Bakos Erikát!!! Boldog szülinapot!"
Az egy dolog, hogy ezt december 19-én írta ki az iwiw üzenőfalára (ezt még azért elnézzük neki, mert elfüstölt otthon a gépe, és biztos ezért írta ki egy nappal korábban *), de a stílus az, ami káprázatos :) Muszáj még egyszer leírnom: "Isten éltesse születésnapja alkalmából barátomat Viszti Tamást". Nem gyönyörű? Annyira baráti a hangnem. Annyira közvetlen. Annyira nem hivatalos nyomtatványra való! Annyira All-in-One. Szóval ehhez járna az őszinte gratulációs levél :DDDD
* update: 20-án is volt fent :)))))
"Most ment el mellettem egy barátod, akinek szülinapja van, és vele volt egy másik ismerősöd is. Nem vettek észre!".
Mennyire találó már ez a megfogalmazás, nem?! Ismerősöm. Hát igen, barátnak már nem nagyon nevezhető az illető, 20 év ide vagy oda. Végülis ha ő úgy gondolja, hogy megérte ezt kidobni, mint egyszer az életben szembenézni dolgokkal, és bármit is elismerni vagy felvállalni, akkor biztos neki van igaza, mi nem ellenkezhetünk :) De nem vicces amúgy, hogy egy barátságot nem az említett 20 év, hanem az elmúlt pár hónap határoz meg igazán? Bár ezzel sem lenne igazán semmi gond, bárkinek adódhat úgy, hogy hónapokig/évekig nem tudja/nem akarja/eszében sincs rendesen tartani a kapcsolatot a többiekkel. A kérdés csak az, hogy ha az illető visszajön/rájön, hogy fasz, a többiek vajon tárt karokkal fogadják-e...
Viszont nem hiszem, hogy érdemes róla többet írnom. Így is már túl sokat foglalkoztam vele idén, még ha nem is szó szerinti megközelítésben :) Kíváncsi leszek amúgy mit szól majd hozzá... de ezt majd akkor :)
Amúgy bármennyire is próbálunk róla nem beszélni, mert minek (ő már nem kérdez felőlünk), valahogy mindig szóba kerül (bár már egyre kevésbé érdekes a téma), hogy újra és újra meglepjen minket a f... dolgaival :) Vagy csak mi vagyunk naivak?
Legújabb kedvenc: "Isten éltesse születésnapja alkalmából barátomat Viszti Tamást; és Bakos Erikát!!! Boldog szülinapot!"
Az egy dolog, hogy ezt december 19-én írta ki az iwiw üzenőfalára (ezt még azért elnézzük neki, mert elfüstölt otthon a gépe, és biztos ezért írta ki egy nappal korábban *), de a stílus az, ami káprázatos :) Muszáj még egyszer leírnom: "Isten éltesse születésnapja alkalmából barátomat Viszti Tamást". Nem gyönyörű? Annyira baráti a hangnem. Annyira közvetlen. Annyira nem hivatalos nyomtatványra való! Annyira All-in-One. Szóval ehhez járna az őszinte gratulációs levél :DDDD
* update: 20-án is volt fent :)))))
2008. december 7., vasárnap
Veszélyben a Maffia 3, vagy pont fordítva?
Nemrég felmerült (egy nagy közös Madagaszkár 2 nézés alkalmával, ahol az már fel sem merült bennünk, hogy neki is szóljunk, nem mintha jött volna (nálam a TDK volt az utolsó, hogy jegyet foglaljak neki)), hogy újra neki kéne állni a Maffia 3-nak. És itt jön egy nagy kérdés: vele mi legyen? Ő is része volt az első két résznek, most hagyjuk ki belőle, mert fasz? Forgassuk le nélküle, és még a premierre se hívjuk meg? Abban nagyon hamar mind egyetértettük, hogy felőlünk nyugodtan jöhet. A kérdés itt inkább az, hogy ő benne akar-e egyáltalán lenni a korábbi 9 hónap után, és ha igen, tud-e majd normálisan hozzáállni a dolgokhoz. Mert én azt mondtam, hogy ha mindenki más komolyan veszi, ő viszont késne, vagy hátráltatná a többiek munkáját, akkor ne legyen benne. Ennyire egyszerű. Csak mostanra megfogalmazódott bennem egy másik kérdés is: mi komolyan akarjuk azt, hogy ő része legyen bárminek is, ha már ennyire látványosan mindenkit utál és leszar, vagy csak a mögöttünk lévő 20 év (és a meglévő 2 rész) miatt lenne illendő, hogy ő is benne legyen?
Mert azért lássuk, hogy számára miből is állt a Maffia 2 receptje (ami azért nem most volt, hanem 2004 nyarán, amikor még elvileg minden szép és jó volt!):
- gondolkozz egysíkúan és végy egy eleve elvetélt alapötletet (saját magadra kihegyezve természetesen)
- majd azért még durcizz be látványosan, ha bármelyik további ötletedet megvétózzák (B: Ja, mert azon nem látszik, hogy nem pince, hanem egy rendőrségi raktár. V: Nem, én azt mondtam, hogy a külteret nem akarom keverni a beltérrel)
- késs sokat, és ezáltal legyél hátráltató tényező, ezzel is ösztönözve a többieket, hogy oldják meg néküled a dolgokat
- még véletlenül se állj ki a saját ötleteidért (pl: a soha el nem készült President Evil: A Raktár, ami helyett ugye lett a nagysikerű I, Scream: A fagyi című kisfilm)
- végül, de nem utolsó sorban, szard le a végterméket!
Mert azért lássuk, hogy számára miből is állt a Maffia 2 receptje (ami azért nem most volt, hanem 2004 nyarán, amikor még elvileg minden szép és jó volt!):
- gondolkozz egysíkúan és végy egy eleve elvetélt alapötletet (saját magadra kihegyezve természetesen)
- majd azért még durcizz be látványosan, ha bármelyik további ötletedet megvétózzák (B: Ja, mert azon nem látszik, hogy nem pince, hanem egy rendőrségi raktár. V: Nem, én azt mondtam, hogy a külteret nem akarom keverni a beltérrel)
- késs sokat, és ezáltal legyél hátráltató tényező, ezzel is ösztönözve a többieket, hogy oldják meg néküled a dolgokat
- még véletlenül se állj ki a saját ötleteidért (pl: a soha el nem készült President Evil: A Raktár, ami helyett ugye lett a nagysikerű I, Scream: A fagyi című kisfilm)
- végül, de nem utolsó sorban, szard le a végterméket!
Felesleges körök a.k.a. Ez történt korábban
Mit lehet mondani a következő párbeszédre?
- Tervezzük, hogy megnézzük az Amikor megállt a Föld-et.
- Sokan mennénk?
- Igen, úgy tervezzük.
- Mi lenne, ha mi külön néznénk meg, csak ketten?
És egy másik nyalánkság, ami ugyan később került a birtokomba, de fölösleges új bejegyzést csinálnom hozzá:
- Hol leszel szilveszterkor?
- Dávidéknál lesz nagy parti.
- Aham... [fél perc szünet] Azért remélem, hogy mi ketten fogunk még együtt szilveszterezni...
Egy olyan úriember utolsó szavai ezek, aki már egy jó ideje nem színesíti úgymond a baráti körünket. Aki látványosan kerül mindent és mindenkit, de neki persze nincs baja senkivel! Csak ha az ember esetleg összefut vele az utcán, és megjegyzi, hogy „Nahát, milyen régen láttunk téged, csak nem kerülsz minket?”, jön egyből a vetítés meg a jópofizás, hogy „Jaj, dehogy, csak rengeteg dolgom volt az utóbbi időben. Amúgy puszi-puszi, mi van veletek? Széles mosoly”. Minek kellenek ide ezek a felesleges körök? Az emberre mosolyog, de amint hátat fordítunk neki, máris jön a fújás, meg a „már megint beszólt” szindróma. Valahogy nem bírom a kétszínű embereket! Erre tökéletes példa a legutolsó, tán 2 hónappal ezelőtti Pólus-os néhány együtt töltött perc. Annyi hónapos kihagyás után mégis próbáltunk vele értelmesen elbeszélgetni (és csak felszínesen érintve azt is, hogy kemény 1 hét után már nem gazdagítja a felsőoktatás köreit), csakhogy ő mindent támadásnak vett, persze csak utólag. Annyi nincs benne, hogy bármit is a szemünkbe mondjon. Mert mi ugyanis, mint utólag kiderült, semmiről sem tudunk, és semmiről sincs fogalmunk. Mi nem tudjuk milyen a távoktatás. Nem tudjuk milyen korán kelni. Nem tudjuk milyen órákon át zötykölődni a vonaton. Mi nem tudjuk mi az, amikor a munkahelyen szabit kell kivenni 1-1 oktatási napért. Mi nem tudunk semmit se… ahogy ő is csak kifogásokat tud keresni... ("Bár államilag lettem volna finanszírozva, de mi az, hogy utazni kell, hogy pénzbe kerül a vonatjegy, hogy hosszú az út, hogy csak fizetésnélkülire enged el a szemét diri, hogy tanulni kell? Ez felháborító!")
Még márciusban volt egy nagyobb beszélgetés (az utolsó), amit 6 hét csönd követett részéről, mert éljen a strucc politika. Hat hét alatt gondolhatta "elül a vihar, nekem nem kell vele foglalkoznom, mert talán meg sem történt". Lényegében el is ült, mert mi se nagyon foglalkozunk vele. Majd jött az Indi 4, ahol még tiszteletét tette, persze totál érdektelenséget mutatva a többiek felé (sokkal érdekesebb a mobilom, mint amit Varci vagy épp bárki más mesél). Ezt követte a következő fél évben kettő, vagy maxiumum három összefutás. Ő választotta ezt, ő alakította így, csak sajnos senki nem kapálózott utána…
- Tervezzük, hogy megnézzük az Amikor megállt a Föld-et.
- Sokan mennénk?
- Igen, úgy tervezzük.
- Mi lenne, ha mi külön néznénk meg, csak ketten?
És egy másik nyalánkság, ami ugyan később került a birtokomba, de fölösleges új bejegyzést csinálnom hozzá:
- Hol leszel szilveszterkor?
- Dávidéknál lesz nagy parti.
- Aham... [fél perc szünet] Azért remélem, hogy mi ketten fogunk még együtt szilveszterezni...
Egy olyan úriember utolsó szavai ezek, aki már egy jó ideje nem színesíti úgymond a baráti körünket. Aki látványosan kerül mindent és mindenkit, de neki persze nincs baja senkivel! Csak ha az ember esetleg összefut vele az utcán, és megjegyzi, hogy „Nahát, milyen régen láttunk téged, csak nem kerülsz minket?”, jön egyből a vetítés meg a jópofizás, hogy „Jaj, dehogy, csak rengeteg dolgom volt az utóbbi időben. Amúgy puszi-puszi, mi van veletek? Széles mosoly”. Minek kellenek ide ezek a felesleges körök? Az emberre mosolyog, de amint hátat fordítunk neki, máris jön a fújás, meg a „már megint beszólt” szindróma. Valahogy nem bírom a kétszínű embereket! Erre tökéletes példa a legutolsó, tán 2 hónappal ezelőtti Pólus-os néhány együtt töltött perc. Annyi hónapos kihagyás után mégis próbáltunk vele értelmesen elbeszélgetni (és csak felszínesen érintve azt is, hogy kemény 1 hét után már nem gazdagítja a felsőoktatás köreit), csakhogy ő mindent támadásnak vett, persze csak utólag. Annyi nincs benne, hogy bármit is a szemünkbe mondjon. Mert mi ugyanis, mint utólag kiderült, semmiről sem tudunk, és semmiről sincs fogalmunk. Mi nem tudjuk milyen a távoktatás. Nem tudjuk milyen korán kelni. Nem tudjuk milyen órákon át zötykölődni a vonaton. Mi nem tudjuk mi az, amikor a munkahelyen szabit kell kivenni 1-1 oktatási napért. Mi nem tudunk semmit se… ahogy ő is csak kifogásokat tud keresni... ("Bár államilag lettem volna finanszírozva, de mi az, hogy utazni kell, hogy pénzbe kerül a vonatjegy, hogy hosszú az út, hogy csak fizetésnélkülire enged el a szemét diri, hogy tanulni kell? Ez felháborító!")
Még márciusban volt egy nagyobb beszélgetés (az utolsó), amit 6 hét csönd követett részéről, mert éljen a strucc politika. Hat hét alatt gondolhatta "elül a vihar, nekem nem kell vele foglalkoznom, mert talán meg sem történt". Lényegében el is ült, mert mi se nagyon foglalkozunk vele. Majd jött az Indi 4, ahol még tiszteletét tette, persze totál érdektelenséget mutatva a többiek felé (sokkal érdekesebb a mobilom, mint amit Varci vagy épp bárki más mesél). Ezt követte a következő fél évben kettő, vagy maxiumum három összefutás. Ő választotta ezt, ő alakította így, csak sajnos senki nem kapálózott utána…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
