Húsvéti locsolkodás

A történelem megismétlni önmagát, csak sokkal kopottabb formában. Egy újabb ünnep, amit nem érdemes várni, mert nincs miért, nincs kiért várni. Ennek fényében nem is erőltettem meg magam. A locsolkodás csupán a család hölgy tagjait érintette, és költséghatékonyan vízzel (amiből reggel én is kaptam, thanksz to apu), mert a kölnit úgy is mindenki utálja. Akiket nem locsolhattam meg bizonyos okok miatt, azok smst kaptak :) Locsoltak: Anyu, nagyi, mami, tesóm. Nem sok. Mamimnál három legyet üthettem egy csapásra. Megérekzés, örülés a másiknak, utána kaja... majd felébredt Kristóf, ami meghatározta a délután tovább folyását (Atti nem volt ott, mert valami nagyon fontos dolga volt :). Gyerek szaladgál. Egyfolytában figyelni rá. Végignézni és nevetni, ahogy nyolcanhetedszer is kinyitja a szunyoghálós ajtót, és le/fel mászik a lépcsőn. Jobban el volt vele, mint egy méregdrága játékkal. Azért én is mutattam neki egy trükköt: megfogni a derekánál, és hagyni, hadd dőljön hátra. Szinte lement hídba. Ezt eljátszottuk ötször. Persze mindig nagy sikere volt. Utána hazasétáltam. Egyedül.

Ez az ünnep sem jelentett semmit.