300

Béri hív. Már tegnap is hívott, csak pont beszéltem egy igazi Tc-vel, és utána nem hívtam vissza, inkább néztem Prison Break-et. Kérdezi, hogy átugorhat-e fél hat felé, de tényleg csak felugrik, mert hatig ér rá. Gyere, mondom. Pont hazaérek, várok. Fél hat. Semmi. Hat. Semmi. Akkor nézzünk Prison Break-et. Háromnegyed hétkor csöngetnek. Még nincs vége a résznek. Megint csöngetnek. Megállíom, kimegyek ajtót nyitvni.
- Heló - mosolyog Gabi.
- Gabi bácsi?! - mondom kicsiny éllel, de azért beengedem.
- Bocsi... - Az órámra nézek. - Sietsz?
- Hétkor el kell mennem itthonról.
- Nem mondtad, hogy sietsz.
- Nem kérdezted - válaszolom rá.
- És merre lesz az elfelé? - érdeklődik, bár csalódott, hogy sietni kell.
- Dávidhoz megyek. Hazafelé hívott, mert hívtam, csak akkor nem vette fel, hogy mit nézzenek meg este Bee-vel moziban. A negyed nyolcas Hannibál ébredését, vagy a nyolc órás 300-at. Mondtam, hogy a Hannibál nem ébredhet negyed nyolckor, mert akkor már aludia kell, legyen a 300. Van kedved mégy egyszer megnézni?, kérdezte. Rövid gondolkodás. Persze!
Gabit negyed óra alatt tényleg letudom. Rendelünk neki mezt, Németországból. A sokadikat. De ez új, és lehet rá Bundesliga címert is kérni, meséli. Fasza. Az oldal nyelvét gyorsan átváltom emberi nyelvre. Angolra. Nekem jó volt a német is, mindent értek róla, örül magának. Én nem. Hamar megvagyunk. Indulás előtt még megnézi a polcon lévő összes figurát. Időhúzás. Elkísér a Miszterig. Pár szóváltás, majd elköszönünk, és sietek Dávidékhoz, ahol Bee kalácsot süt éppen. Az illata már az előszobában terjeng. Isteni finom. Majd este, film után kapsz belőle, de londa zsidó gazembel, mondja Dávid.
Hét óra húszkor a zsidók elhagyják az épületet, majd séta a Pólusig. Pár perccel a film kezdése előtt oda is érünk. Dávid megveszi a jegyeket, és addig beállo a sorba. Két kis popcorn, egy szénsavas ásványvíz, és egy kis kóla. Ez a menü. Fizetek. Dávid elmegy még gyorsan vécére. Le ne maradjunk a reklámokról, kiáltom utána. Nála vannak a jegyek, mondja Bee! Csak nehogy lepisilje a kezét, mint ahogy szokta. Nem pisilte le. Négyes terem. Nem a nagy. Nem baj. Jobban kijön majd a dolbi. Betelepszünk, nagyjából elölközép-középbalszélre. Már mennek a bemutatók, de még világos van. Felkúszik a fekete függöny, és a elindul a film! Pár perc után csupán egyetlen kérdés motoszkál bennem. Vajon szériatartozák a köcsög? Mert minden filmnél vannak olyanok, akik végigpofázzák a filmet. És ezek a köcsögök mindig mögénk, elénk ülnek. Néhány megvető pillantás hátra. A csajnak nem jön le, hogy mi a bajom. A srácnak sem. A buta emberek nem értenek a jelzésekből. Miután kijövünk a filmről teljesen fel vagyunk háborodva. Minek jön az ilyen moziba? Miért él egyáltalán az ilyen? Én nem csak kórhatárhoz kötném a filmek megtekintését, hanem IQ-hoz is. Tudsz csendben maradni, amíg a film tart? Nem? Akkor baszd meg. Tőcsd' le otthon, és élvezzé arra, kisköcsög.
Séta haza hozzájuk. Kapok fincsi kalácsot, és iszunk bort. Klassz este volt ez is!