Az év eddig

Mit is szoktak mondani, hogy "amilyen az év első napja/hete" olyan lesz a többi is? Ha ez igaz, akkor nem fogok unatkozni, még annyira sem, amennyire tavaly sem unatkoztam :)

Mondjuk az első munkanap (3-án), igencsak rossz hangulatban talált. Kicsit újra éreztem néhány értelmetlennek tűnő dolgot, hogy ismét előről kell kezdeni az évet, újra indul a számlálás, és ez egy kicsit riasztó. De egy pár óra munka után már nem láttam annyira céltalannak a dolgokat. Nem mintha annyira jó lett volna megint dolgozni, csak jó volt valamit csinálni. De az is igaz, hogy a rendes melóval járó kötöttség mindig a legrosszabbkor jön, mert ilyenkor nincs túl sok mozgásterem reggelente, nem tudok digiket összerakni, sem tervezni, pedig az a lista is szépen dagad (én is megnyomtam vagy 10 tétellel az ünnepek alatt, amivel nagyjából 100-nál jár a todo lista, amit ha havi 5-6-tal is számolok, szép kis időtöltést ígér). Sebaj, nincs más, mint meló után elmenni a nyomdába, amit nettó 2 óra alatt meg is járok oda/vissza. A terv az volt, hogy esténként minimum 3 kisebb, vagy 2 nagyobbat összerakjak, hogy mehessen ki Brazíliába a cucc, vagy éppen oda, ahova mennie kell.

Ezt egészen e hétig tartottam is, amikor is rám kacsintott egy más jellegű saját biznisz. Persze, hogy vállalom. Mikor is? Öhhmmm. Megoldom :) Úgyhogy úgy fog kinézni a januárom második fele, hogy esténként azt nyomom, ha reggel van időm, akkor digi összerakás, majd meló, és újra esti projekt. Nice lesz.

Mellette azért nem árt egy kis wellnesst vagy Piranha 3D-t is beiktatni (ez komán és engem kívül érdekel még bárkit?), csak úgy pihenés képpen.

Ja, a tegnapom: kivételesen nem a keresztet túrtam, mehettem a lila tehenek földjére, emberi időbe f10-10-re. Ki is használtam a lehetőséget: 9.05-kor az Oktogonon átvettem 1 kiló ragasztót a pisztolyba, majd elmentem Xpress-be egy Őrült küldetésért, meló, hazafelé "éppen útba ejtettem" a nyomdát, és siettem haza, hogy 7-re mehessek fodrászhoz... ehh... fodrász előtt pedig még ablakot is törtem, mert a csóringer ajtónk annyira szorul, hogy nagyon, gyakorlatilag a zárat nem lehet bezárni, hiába csapkodjuk, húzzuk, szenvedünk (ennek egyenes következményeként tört be a tavaly ugyenilyen okból megrepedt ablak). Nem baj, apum ma hozza a gyalut, azt kapja be az ajtó!

Ez volt az idei első poszt, de remélem nem az utolsó :) Ha valamit kihagytam, majd beírom... Amúgy elképesztő, hogy milyen rendszerességgel blogolok mostanság :DD