Már korábban is töprengtem azon magamban, hogy ha elfelejtődik egy nyomtatás, miért mindig az enyém az? Ha választ várok egy levélre, miért mindig az enyém marad utoljára, vagy épp jön a mese, hogy "jaj, olyan sok volt a levél, a tiedet már nem láttam / nem volt időm megválaszolni"? Ha moziba foglalok helyet, közel sem biztos, hogy meg is lesz. Vagy ha kérek valakitől valamit, valószínű nem elég egyszer kérnem, mert minden más fontosabb, sürgősebb, mint az én kérésem.
Fordítva viszont már más a helyzet. Ha mondjuk tőlem kérnek valamit, az azonnal legyen meg. Mi az, hogy még nincs kész? Pedig már tegnap kértem!
Ez az egész így nem kicsit gáz.
A hiba sokmindenkiben keresendő, de igazából csak a saját szemszögemből tudom reálisan megvizsgálni a dolgokat. Vonzom ezeket az eseteket? Lehet. Vagy csak ennyire jelentéktelen és "úgy is rá ér" érzést kelt az, amit alkalomadtán én szeretnék vagy nekem fontos? Könnyen meglehet. De akkor én miért foglalkozzak bárki kérésvel azonnal? Nem inkáb le kéne szarjam én is, azt' majd ha épp eszembe jut néhány hét múlva, akkor majd foglalkozom vele? Nyilván ez is egy megoldás. Meg az is, hogy inkább csak akkor kérek segítséget, amikor muszáj, és örülök annak, ha teljesül :)
2010. augusztus 26., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Túl sok elvárásod van a világ felé ;) De nagy közhely ugye, pont mint az, hogy "jaj, nem válaszoltam a leveledre" ez magyarul fordítva, annyit tesz "még el sem olvastam b..meg"... De fel a fejjel!
Reálisan nézve közel sincs ez mindig így, mert inkább a negatív élmény marad meg az emberben és a pozitív épp "elfelejtődik". :)
De a te szemszögedből nézve azt tudom mondani, hogy mindenki kapja be ;)
Én ezért nem kérek Tőled semmit úgy, hogy ne próbáljam meg valahogy viszonozni:-)
Megjegyzés küldése